Publicisztika

Nagy volt a kísértés, de mégsem mentem el a Trianon- megemlékezésre. No nem azért, mert szemerkél az eső – az ilyen idő szinte illik a hasonló gyászos alkalmakhoz, adott esetben egy ország elevenen való eltemetéséhez -, hanem mert akárkivel nem gyászol, avagy ünnepel az ember, s mert itthon tartott Ady. Pontosabban „Ladynovits”. Az én druszám hangján megszólaló őrült énekes. Valószínű, nem jártam rosszabbul… >

Ki ne tudná, mit ér a vér, ha nem csatában hullatjuk, hanem magunktól és másoknak – adjuk! Azért nem árt néha frissíteni az anyagot – az éltetőt - kollektív tudattalanunkban, vagy ha úgy szebb, köztudatunkban. Alább például arra vállalkoznék, hogy megírjam, engem milyen benyomások értek első véradóként, és hogy miért húzódott addig, amíg rászántam magam erre a kis véráldozatra. >

Turcsányi Krisztina a Semmelweis Egyetem másodéves hallgatója rekreáció és egészségfejlesztés szakon. Március 22-én Hiller István oktatási és kulturális minisztertől vehette át az Uránia Filmszínházban a „A Magyar Köztársaság jó tanulója-jó sportolója 2009" díjat. >

A kép azt az alcímet is kaphatta volna, hogy; „belsőség”-es karácsonyi hangulat a Szél utcában. Karácsony első napján, napi sétám során „futottunk” össze egymással. Én és egy komplett sertésbél-garnitúra. Kicsi a valószínűsége, hogy egy karácsonyi depresszióban szenvedő röfi követett volna el harakirit az utcasarkunkon. De minden rosszban van valami jó, mert ha még egy-két napig ott marad, akkor már behunyt szemmel is hazatalálok. „Szagután”.

Azután reggel lett. Hideg, szeles, havas, de reggel. Én pedig nekikezdtem gondolkodni, hogy mit is kellene nekem csinálnom ezen az iménti jelzőkkel jellemezhető vasárnapon. Végül arra jutottam, hogy kellene karácsonyi üdvözletet küldenem mindazoknak, akik hasonlóan kedvelik a jbo.hu-t, mint jómagam. >