Vélemény

A show folytatódik

– Szegény Magyarország! – mondom, s ez átvitt és valós értelmében is szíven üt, nem mintha a sajnálkozással sokra mennénk, de túl sokkal nincs több.A show folytatódik, no és a hallgatás is, mintha Jászberényben kihalt volna a civil kurázsi, a jász büszkeség, mintha az értelmiség némasági fogadalmat tett volna, hogy mindenről beszél, csak a fontos dolgokról nem. Politikamentes övezet? A fenét… >

Valaki mondja meg…

Valaki mondja meg, mit keresek én a Blénessy János utcából, szinte a Zagyva mellől, közel a Hányás hídjához a 2. számú választókerületben? Valaki mondja meg, ha közös a gondom a Bandi barátommal a Bakki József utcában, akkor miért kell két képviselőt megkeresnünk a probléma megoldására? Valaki mondja meg, miért kellett az egységes Érparti részt szétvágni, egészen más problémákkal küzdő városrészekhez csatolni? Valaki mondja meg… >

A Szem TV-n elaludni nem lehet…

Ritkán fordul elő az emberrel, hogy bár nem azt kapja, amire számít, mégsem elégedetlen: ez történt meg velem az Érpart Fesztivál második napján. Performanszra siettem szombat este a Kocsán-féle ház hangulatos udvarára, elvégre színházi (vagy legalábbis a színházhoz, kultúrához közel álló) emberek nevéhez kötötték a rendezvényt. >

Politikai celebshow?

Nahát, nahát! A civil szféra csöndben van – nincs véleménye. Nincs véleménye? Nem hinném. Figyelem a híradásokat – valami „alakúúúúúl” –, ujjonganék, de nem teszem. Nálamnál jobban nem nagyon drukkol senki ennek a kis országnak, hogy végre már élhető, lakható legyen, ne csak szerethető!!! >

Jászberény, én így szeretlek – A Salto Mortale zenekar

Hogy mi köt össze egy-egy Motörhead-, Etna-, Tankcsapda- (juj, ez most nem biztos, hogy stimmel; miért is nem hordok magammal fényképezőgépet…) -pólóban ugráló fiatalembert? Gyors választ kérek, ha nincs meg, akkor megmondom: a Salto Mortale zenekar. Azoknak, akik esetleg nem ismernék a bandát: a Salto Mortale – szerény véleményem szerint – Jászberény vitán felül legjobb feldolgozás-zenekara. >

Nagy mellénnyel

A parlamenti választások után csitulni látszik az eufória, a nép döntött, s ez így van jól. Persze háboroghatunk, hogy a szélsőjobb bekerült a parlamentbe, kesereghetünk, hogy a rendszerváltó pártok közül kettőnek nem sikerült megugrani a bejutási küszöböt, de ezek csak érzelmek. >

Az utca hírmodói

"Néhány napja láttam a jbo-n egy szavazást, ami arról faggatta az embereket, hogy mit gondolnak, mikor fognak eltűnni a választási plakátok a helyükről. Nos, természetesen arra szavaztam, hogy majd akkor, amikor az eső lemossa. Ma (05.15., szombat) délelőtt a városban sétálva az alábbi eltüntetett plakátokra lettem figyelmes..." >

A redemptio emlékezete

Önmegváltásuk 265. évfordulóját ünnepelték a jászok május 6-án, annak a jeles eseménynek a kapcsán, hogy Mária Terézia 1745-ben ezen a napon írta alá azt a redemptiós diplomát, mely által a jászkun települések kivásárolhatták magukat a területet eladdig birtokló Pesti Ivalidus Ház fennhatósága alól. >

Majdnem megúsztuk…

Két napot kellett volna kibírnunk, de nem ment. Pedig majdnem kimaradtunk belőle és megúsztuk, hogy részt vegyünk abban az időről-időre nyakunkba szakadó szükséges rosszban melyet választási kampánynak hívnak. Most meg belekeveredtünk. Pedig nekünk a politika terepén - de tán máshol is - leginkább csak annyi a dolgunk, hogy elmondjuk mi történt. Hírt adjunk róla. >

Állatok

Ma délután juttatták el szerkesztőségünkhöz az alábbi levelet, illetve a fényképeket, melyeket nem véletlenül nem teszünk ki a címlapra. A történet tanulságos, ám csak erős idegzetűek kattintsanak a tovább gombra... >

Köszönjük, majd értesítjük!

Sokféleképpen lehet ám közölni ezt a mondatot. A legkegyetlenebb persze szemtől szembe, de számtalan árulkodó jel utal arra, amit vagy sikerül időben kitalálnod, vagy nem. Egy szép napon úgyis rájössz majd, hogy teljesen hülyére vettek. Vigyorogva, röhögve, hogy persze, persze nyugodtan lehet jönni, csakhogy nem biztos, hogy azt kapod, amire számítottál. >

Tisztességgel letudtuk

A nem éppen március közepéhez illő időjárás ellenére sok jászberényi sétált el a ’48-as emlékműhöz, a hagyományos városi ünnepség helyszínére. Sajnos a napi politikától terhelt időkben odáig jutottunk, hogy már évek óta nem más a cél, minthogy mindenféle aktuálpolitikai áthallás nélkül letudjuk az emlékezést. Ez persze jól - vagy kevésbé jól – általában sikerül is, úgyhogy rossz szava senkinek sem lehet. >

Tartalom átvétel