Utcafesztivál

Ma délután egy kisebb utcai mozgásszínházi előadás tanúi lehettek mindazok, akik 15 óra után a piactér közelében tartózkodtak. A piaccal szemközti játékterem magányából léptek az utca népe elé azok a mozgásművészek, akik először csak a bejárat előtti parkolóban, majd az úttest közepén is testkontaktust létesítettek egymással. Hol függőlegesen összeölelkezve, hol a felezővonal táján, a földön guringászva próbálták a másikat saját igazukról meggyőzni. A szövegkönyv viszonylag egyszerű volt, inkább csak mély torokhangok és hörgések, illetve a mások családi kapcsolatainak felemlegetésének hangjai illetve az egyik főszereplő szájából sűrűn elhangzó „Mit akartok?” üvöltés szűrődött el a távoli szemlélődőkhöz.
Időközben gyors autókon a társulat több tagja is megérkezett és a parkolás szabályait teljesen figyelmen kívül hagyva próbáltak a cselekménybe bekapcsolódni. A test test elleni küzdelemnél néhányan meggyőzőbbnek látták a vascsövek alkalmazását. A forgalom percekre leállt, a járatos buszok az állomás felől nem tudtak kikanyarodni, az épp arra járó autósok pedig biztos távolban óvatosan megálltak. A nézősereg viszont egyre nőtt.
Nagyobb baj végül nem kerekedett, mert az előadás hírére megjelent két rendőr is, ám a produkcióban résztvevők nagy száma miatt inkább erősítést hívtak. Az ezt követő negyed óra alatt még öt járőrkocsi érkezett a helyszínre. A rendőrök növekvő számát látva, az eddig hancúrozók jó része úgy érezte, vannak itt már elegen, így hát ők csendben leléptek. Sőt az egyik leghangosabb főszereplő, akit kollégái is alig bírtak visszafogottabb előadásmódra bírni, egyszerűen beszállt a fullos Mercijébe és padlógázzal suhant el a helyszínről.

A rendőrök ilyenkor nyilván a törvények és a szabályzat által megkötött kézzel próbálják felderíteni a tényállást, ez azonban elég volt ahhoz, hogy többen szépen elsétáljanak a helyszínről. Akik meg maradtak, váltig állították, hogy csak egy kis családi nézeteltérésről volt csak szó. Szóval nem volt könnyű dolguk szegény rendőröknek, láthatóan ők is inkább a szép szó meggyőző erejével próbáltak rendet teremteni. A mögöttünk álldogáló egyik bácsika ugyanakkor még emlékezhetett, hogyan működött az ilyesmi az átkosban, mert félhangosan megjegyezte: annakidején ilyen nem fordulhatott elő, kaptak volna egy olyat a gumibottal, hogy egy szó nélkül elterülnek a földön, aztán esetleg megkérdezték volna tőlük, hogy mi is a probléma? Érdekes módon a körülöttünk állók szinte mindegyike támogatta volna ezt a megoldást, ám a helyzet nyilván sokkal bonyolultabb ennél.

Arról, hogy miként kellene ilyen helyzetben a rendőrségnek fellépni, természetesen különböznek a vélemények, de az nem lehet véletlen, hogy a Kádár korszakból nemcsak a 3,60-as kenyeret meg csatosbambit sírják vissza többen, hanem a közbiztonságot is. És attól tartok, hogy a kenyér ugyan még lehet 3,60 (igaz, hogy euróban…) de a közbiztonság területén még sokat kell dolgozni.

A konkrét esetre visszatérve - mint azt a rendőrség illetékesétől megtudtuk - garázdaság esete forgott fenn, de az ügy elsimult, végül senkit sem vettek őrizetbe.

Ennyi. És hogy CSAK ennyi, az nem biztos, hogy pusztán a jászberényi rendőrök sara.