Pénteken „egy lecsúszóban lévő vén ripacs kétségbeesett és nevetséges, ám valószínűleg nem utolsó próbálkozásának lehetünk tanúi” a MALOM Film-Színházban, egy olyan produkciónak, „amelyben a rockzenét ezúttal a cirkusszal szeretné összehozni. Új „Circus Hungaricus”-ában áriázik, spiccel, durrogtat, bű- és művészkedik, lángot okád, valamint pávatollakkal a fenekében mutogatja magát.”
A fent idézett jelzőket maga Hobó írja honlapján a tavaly októberben bemutatott, Circus Hungaricus című lemezét feldolgozó előadásról Földes László, Hobo, aki Vidnyánszki Attila rendezésében játssza a darabot.
- Miért a cirkusz? Mert a cirkuszban van a bohóc, én pedig mindig bohóc szerettem volna lenni - mondja Hobó - Járok vándorcirkuszokba, és régóta azt forgatom a fejemben, hogy egyszer megveszek egy cirkuszi előadást, és a diszkózene helyett, ami az attrakciók között van, mi játszunk. Erre volt hatvannégy szövegötletem, negyvenet kidobtam, a többit megírtam. Megmutattam a Vidnyászky Attilának, ő javasolta, vigyem az egészet a cirkusz felé.
A Circus Hungaricus Hobo saját dalaiból és – hangsúlyozottan köznapi – prózai szövegeiből építkezik. Ami az előadást mégis színházként is értelmezhetővé teszi, az az, hogy ezek a szövegek nem pusztán összekötő szereppel bírnak, hanem – a dalszövegekkel együtt – kirajzolnak két határozott, részben párhuzamosan futó ívet, vagy ha úgy tetszik, történetszálat: egyrészt utolsó húsz évünk történetét, különös tekintettel jelenlegi állapotainkra