Mert hol máshol is kezdhetné az utazó, ha egy számára idegen falu vagy város bevételére készül? Hol is lelheti meg annak a fonalnak a végét, melyet aztán felgombolyítva, a szálak mentén sorjázó részletekből végül is összeáll a nagy egész. Erre - ha nem is az egyetlen - de mindenképpen a legmegfelelőbb hely a mindenkori Piac.
A Piac - valljuk be - valóban a legtökéletesebb hely. Mint cseppben a tenger. Kicsiben az egész település. A hely, ahol a lángosok és körték illata keveredik a nyári napon, ahol a törölközőárus pultja békésen meghúzódik a porcelánbolt árnyékában, ahol az asztalokon az idő előrehaladtával hol szilvát, hol krizantémot, hol csokimikulást lehet kapni. Persze a klasszikus értelembe vett kofák már rég kihaltak, de mindig vannak nénikék, akikkel könnyű szóba elegyedni, miközben a nájlonba kerül a háztájiban megtermett répa vagy krumpli. És ennek így kell lennie, mert ugye a piac nemcsak az áru- hanem az információcsere helye is. Legyen hát esetünkben is ez a hely az, ahonnan elindulunk, és innen sétáljunk végig - térben és időben egyaránt- a városon, melyet esetünkben úgy hívnak, hogy Jászberény.
A KőhídMindjárt a piactérnél ott a buszpályaudvar, mellyel az idők során - talán nem véletlenül - szépen egymás mellé keveredtek. Mikor innen elindulunk, szó szerint a város közepéről kelünk útra. Tulajdonképpen minden irány jó irány lenne, de mi először keljünk át a piacot és a buszállomást - a város főtereként számon tartott - Lehel vezér térrel összekötő Kőhídon. Ez alatt a híd alatt is átcammog a várost átszelő Zagyva folyó, mely legendák szerint valahol itt a környéken rejtette magába örökre Attila sírját. Erről persze ma már senki sem tud semmi pontosat, mint ahogy a város keletkezésének története is nagyrészt a múlt homályába vész. Biztosnak és igazolhatónak az tűnik, hogy a tatárjárás után IV. Béla királyunk telepítette ide jászokat. Sétáljunk hát át - az eredeti hasonlatosságára széles kőkorlátokkal megépült- Kőhídon, és máris elhaladunk az 1780 óta itt működő – minő véletlen szintén a neves szittya hadfiról elnevezett – Gimnázium előtt. Balkéz felől Nagyboldogasszony temploma tűnik elő a Szentháromság téri 
A Lehel Vezér Gimnáziumpark fái mögül. Helyén már 1332-ben is templom állott. Az épületet az utóbbi években szépen felújították, amire végül is rászolgált, hiszen az évszázadok alatt pusztította földrengés, tűzvész, de még szovjet tank is. A XVIII. század elején azonban még a természet romboló erőinél is nagyobb megpróbáltatáson estek át a jászok illetve az annakidején velük együtt Magyarországra telepített kunok. 1702-ben - gyászos év - I. Lipót a Jászkunságot eladta a Német Lovagrendnek, akiktől később a Pesti Invalidus Ház tulajdonába kerültek a területek. Mária Terézia csak 1745-ben engedélyezte az önmegváltást (redemptio).
A Huszár szobor, háttérben a Nagyboldogasszony templommalHa a kis történelmi kitérő után visszavesszük utunkat a főtér központi részei felé, nem lehet nem észrevennünk azt a bronz lovas szobrot, melyet 1926-ban, az első világháborúban elesett huszárok emlékére emeltetett a város. Visszatérve a gimnázium sarkához, rövidesen a főtér közepére érkezünk. Bár sétálóutcája sajnos nincs még a városnak, ez a terület mindenképpen tökéletes egy nyáresti vagy a vasárnapi ebéd utáni könnyű sétára. A 32-es főút által kettéosztott, fákkal sűrűn telepített, hosszan elnyúló városközpont tulajdonképpen az említett templomtól egészen a pár száz méterrel arrébb, a tér másik végén felállított Bundáskútig terjed. Bal kéz felől előbb a 
[1]Bundáskúthajdani Börtön épületével találkozunk, melyben ma már legfeljebb az ott üzleteket bérlő kereskedők kínálata és/vagy árai ejtik rabul a látogatót. Közvetlenül mellette a jászok redemptio utáni fénykorát idéző egykori Hármaskerület székháza áll, mely 1876-ban Jász-Nagykun-Szolnok vármegye létrejöttével jelentőségének oroszlánrészét elvesztette – és mi tagadás ugyanígy járt azidőtájt a város is. Pár lépéssel távolabb, de még a tér ezen oldalán, a Városháza épülete kötheti le figyelmünket, melynek első terveit még Pollack Mihály vázolta fel.
Szemben, a tér másik hosszanti oldalát a manapság a Déryné Művelődési Központnak otthont adó, hajdani Lehel Szálló épülete uralja. Nem lenne érdemes letérni kijelölt sétautunkról, hiszen mindenképpen meg kell nézni a tér közepén húzódó sétányon a lakosok által közkedvelt Korsós lány szobrát és a Jászkapitány emlékművet is. Ha mégis letérünk, első utunk a Városháza mellett levezető kis utcácskába vezessen , ahol - ha valóban kíváncsik vagyunk a jászokra és az ő áldásokkal és csapásokkal teli múltjukra - a Jász Múzeum szakértő kezek által összeállított gyűjteményének segítségével mindazt meg lehet tudni, amihez egy ilyen 
A Jász Múzeum épületerövid írás legfeljebb csak étvágyat csinálhat. Bár az állandó és ideiglenes kiállításokról éppen terjedelmünk okán nem ejtünk most szót, mindenképpen kötelező megemlíteni az itt őrzött kürtöt, mellyel Lehel vezér állítólag még valamikor 955 táján kólintotta fejbe Ottó császárt. (Bár ez fizikailag lehetetlen volt, mivel a kürt készítésének ideje jóval későbbre tehető a legendássá vált halálesetnél). Mindenesetre a néphagyomány szerint a fejbecsapás se Lehel, se Ottó egészségének nem tett jót, megsérült a kürt is, ám a századok során így, csonka valóságában is Jászberény és a jászok jelképévé vált. Ha a főtéren már minden említésre való dolgot megtekintettünk,időzzünk kissé a központtól távolabb eső utcákon és tereken is. Érdemes. 
A Hamza MúzeumJászberény egyik legfiatalabb intézménye, az 1995 óta működő Hamza Múzeum a Gyöngyösi úton kapott helyet, Hamza D. Ákos és felesége, Hamza Lehel Mária egykori lakóházában. Az épületben a névadó festőművészi, filmrendezői, produceri hagyatékából és felesége divatrajzaiból rendezett kiállítás mellett láthatunk egy válogatást a XX. századi jászsági festőművészektől is.
A Zagyva folyó két ága által közrefogott Margit sziget mára már sajnos csak annyiban érdekes, hogy egy megújult játszótér található rajta, pár évtizeddel ezelőtt azonban akár még csónakázni 
A Margit szigetet körül ölelő Zagyvais lehetett körülötte. Vele szemközt a Városi strand, a strand mögött pedig kissé rejtve, Jászsági Népi Együttes Víz utcai székháza található. A város neves exportcikkének számító együttes munkája az évenként, augusztusban megrendezett Csángó Fesztiválon és a Nemzetközi Táncház-táborban csúcsosodik ki, és ez egy olyan csúcs, ami után nem következik lejtő: a táncosok hazai és nemzetközi elismertsége évtizedek óta töretlen.
A Margit szigettől egy rövid sétával eljuthatunk a Ferencesek templomához és kolostorához. E nagy tudású, 
Ferences templomszentéletű emberek nem kisebb küldetéssel érkeztek ide még a XV. század második felében, mint a jászok megtérítésének nem könnyű, - ám mint azóta talán látszik, sikerrel elvégzett- feladatával. Kolostori iskolájuk működését a török megszállás szakította félbe - oly mértékben, hogy később a templomot is szinte teljesen újjá kellett építeni. A török hódoltság emlékét őrzi a templom előtt álló, az egykor lebontott török várban megtalált csontok felé emelt török-magyar emlékmű.
Nem lenne teljes a kép, ha nem beszélnénk az eddig említett két templomon kívül a városban található másik kettőről is: a Szentkúti templom elődjét, egy kis kápolnát annak tiszteletére emelték, hogy egy 18. századi jégverést követően a feltörő vízben megjelent a Boldogságos 
Református templomSzűz Mária képe. A kútból nyert víznek azóta tulajdonítanak különféle nyavalyákat gyógyító jótékony hatást. S bár ez a víz sem nyújthat gyógyírt a múlt század ütötte iszonyú sebekre, ugyanitt a Szentkúti téren állíttatta fel a város 1992-ben a II. világháborús hősök emléke előtt tisztelgő oszlopcsoportot.
A templomokhoz visszatérve természetesen szólnunk kell a városközponthoz közel, ám mégis kissé eldugottan álló, az utcáról kevésbé látható Református templomról is –nem csak azért, hogy említésének hiánya nehogy olyan szikrát csiholjon, melynek következtében valamikor a XVI. században egyszer már kettészakadt a város (Jászváros- Magyarváros), de azért is mert a templom - és a gyülekezet - szívesen ad otthont kulturális jellegű programoknak is, így ha a látogató épp szerencsés időpontban időzik itt, akár egy- egy kellemes hangversenynek is fültanúja lehet.
Az új könyvtárÉs ha már a kultúráról esik szó, keressük fel Jászberény egyik régi-új épületét. A Dózsa György és a Bercsényi út kereszteződésénél találhatjuk az egykori zsinagóga helyén épített szocreál könyvtár elbontása után megszületett új Városi Könyvtárat. A bejárat okozta első döbbenet után érdemes bemenni az épületbe, mert bent, nem kevéssé köszönhetően az ott dolgozók odaadásának, egy kellemes, a szellem épülésének méltó környezetet biztosító, a külvilág zajától mentes helyet találunk. Mintha csak egy másik bolygóra érkeznénk. És ha valóban kedvünk támadna egy kozmikus utazáshoz, szép idő esetén, itt nyugodtan ki is nézhetünk magunknak egy szívünknek kedves uticélt, elég csak felkeresni az épület tornyában található új csillagvizsgálót.
A Szent István Egyetem Főiskolai karának épületeA tudás másik jászberényi fellegvára a csak Tanítóképző Főiskolának - nevezett, de ma már egyetemi karként működő - immár 75 éve álló épület, mely rengeteg elismert és jóval több méltatlanul - na jó, néhány esetben méltán - elfeledett pedagógust bocsátott ki öléből. Az épület kollégiuma mellet egy többfunkciós sportcsarnok építését tervezik, mely előreláthatólag záros határidőn belül megvalósulhat. Vagy nem. A helyi sportélet súlypontja ugyanis - ha az elmúlt évtizedben felépült Bercsényi úti Tornacsarnokot nem számítjuk – sokáig a város gazdasági fejlődését meghatározó egykori Hűtőgépgyár mellett felépült sportkomplexumra esett. Sokan most is ott szeretnék látni azt a jégpályát, ahol azóta a mellette álló sportcsarnokkal együtt az enyészeté lett. Az uszoda és a strand mellett már csak az Állatkert idézi a régmúlt időket, az viszont mindennél fényesebben, hiszen az utóbbi időben 
Állatkerti kedvencekjelentős fejlesztésekkel, az ország egyik legszebb szabadidőparkját alakították itt ki. Mivel a város külterületén fekszik, a sétát csak edzett sportembereknek ajánljuk, azonban a buszállomásról (tudják, a piac mellől) rendszeresen indulnak ide járatok. Az állatkerti séta, a látnivalók sokasága egy-két órára mindenképpen leköti a vándort, aki valószínűleg csak most jön rá, hogy bizony megérdemelne egy - két jó falatot is. Ne tétovázzunk hát betérni a kulináris élvezetek valamelyik szentélyébe - és ha az étlapról nem is a legendás Koha Csaba mesterszakács által megalkotott Pandúrgulyást választjuk, azért biztos, hogy nem fogunk csalódni. Legalábbis az általunk ajánlott helyek tekintetében ennek nagy a valószínűsége. Rajta, próbálkozzon meg eggyel Ön is.