Hajnali két óra körül lehet. Gyimesfelsőlok kilométereken át húzódó főutcáját csak a Polgármesteri Hivatal kicsiny épületének nyitott ajtajából kiszűrődő fénysugár vágja ketté. Jobbra-balra pár méterre látni csak, azon túl mindent elnyel a sötét. Az ég viszont tündököl. Ragyognak a csillagok, a hold fényét sem takarja semmi. A Jászberényből érkező vendégek (hiszem, hogy barátokat is írhatnék) és a helybeliek bent még beszélgetnek, a mondatokba egy–egy nóta erejéig belehasít Bodor Tibi szaxszofonja. Kijöttem levegőzni a meglepően enyhe éjszakába. Szemem az égi látványban gyönyörködik, közben pedig a gyimesi gyerekektől délelőtt hallott dal sorai járnak a fejemben: ...Azt mondta Jézus, visszajön még / Újjá lesz akkor Föld és Ég / Ujjong a szívünk, dalra gyúl / Nincs már messze az Úr!... – dúdolom és Advent második vasárnapjának kezdetén, a felsőloki főutca szélén álldogálva magam is úgy érzem: itt most valóban nagyon közel van.
Többek között az ilyen apró varázslatos pillanatokért – van még belőlük ezer - tér vissza az ember időről időre Gyimesbe. Mint ahogy mi heten is, akik 12 órányi autózással a hátunk mögött érkezünk meg péntek délután Felsőlokra. A teherautók és a mikrobusz köré sereglő gyerekek csatárláncot alkotva hordják be a könyvtárnak is használt épületbe a több mint háromezer könyvet, a ruhákat és cipőket, ajándékokat tartalmazó zsákokat, közben persze kíváncsian figyelik, mi kerül a kezükbe.
- Sokuknál egy könyv sincs otthon a családban, ezért is fontos, hogy minél többet odaadjunk a gyerekeknek. Azért innen a könyvtárból osztjuk majd ki a köteteket, hogy érezzék, vigyázni kell rájuk, meg kell őrizniük azokat – mondja Antal Tibor tanár úr, aki a felsőlokiak részéről az egyik motorja Jászberény és Gyimesfelsőlok kapcsolatának. Rajta kívül szerencsére mindkét településen egyre többen vannak ilyenek.
Lám jó példa erre ez az út is. Mucsi Gyula évekre visszanyúló tevékenysége, mellyel több székely és csángó településen, intézményen segített már, tavaly vett újabb lendületet, mikor Kocsán Lászlóval és Tóth Józseffel összefogva megszervezték az első Csángó Karácsonyt.
Most, második alkalommal, még több jászberényi magánszemély és intézmény hallgatott a kérő szóra és december elsejére a Trió Tv stúdiója már leginkább egy nagykereskedelmi raktárhoz hasonlított. Dobozokból nőttek hegyek, zsákok zárták el az utat. A dolog odáig fajul, hogy végül a Szatmári Kft. hatalmas teherautója teljesen megtelik mindazok adományaival, akiknek neve négyoldalnyi papíron fért el, s melyet Mucsi Gyula át is ad Tímár Zsombor László polgármester úrnak a szombat délelőtti ünnepség alatt.
Ekkorra már velünk van Szarvas Attila és felesége is, akik nem sajnálták a fáradságot és egy mikrobusznyi ajándékot gyűjtöttek és hoztak el a felsőlokiaknak. A falu elöljárói jó vendéglátóként meg se várják, hogy kézzelfoghatóan vagy jelképesen átadjuk az ajándékokat, ők kezdik a sort és hatalmas cipókkal ajándékoznak meg minket. Mondanom se kell, ez a kenyér ebben a pillanatban nem csak attól különbözik a mindennapi betevőinktől, hogy adalék és hókuszpókusz anyagokat sosem látott…
Ezt követően Bajusz bácsi - ahogy bizonyos székely településeken már ismerik Mucsi Gyulát a gyerekek - Dr. Győri János önkormányzati képviselő társaságában adja át a berényiek üdvözletét és ajándékait. Gyula betartotta tavaly tett ígéretét: barátaival együtt ismét eljött a gyimesi gyerekekhez és hoztak mindenféle jót. Cserébe annyit kér, hogy meríthessen egy nagy adagot a mosolyukból, hogy ezt vigye vissza magával Jászföldre. Mosolyban, tapsban, ragyogó szemekben pedig nincs hiány így, mondanom se kell, Bajusz bácsi megint jó üzletet köt, hiszen a végén neki jut a nagyobb kincs….
Persze nemcsak mosoly van a gyerekek tarsolyában, műsorral is várják a vendégeket. Karácsonyi dalok és jeleneteket sorjáznak a felsőloki kultúrház színpadán, mi másról is, mint a hit és a szeretet erejéről, a családról, a közeledő ünnepről.
A műsor és a köszöntők után azonban egyre nagyobb a mozgolódás a nézőtéren, hiszen mindenki hátra, a nagy ajtó felé tekinget, onnan érkezik a Mikulás. Birtalan Sándor iskolaigazgató úr ilyen helyzetben nem is tehet mást, mint behívja a jó öreget, aki a szokásos piros köpeny – vattaszakál összeállítást álcázásként megfejelte még egy olyan napszemüveggel, mely Sylvester Stallone fénykorát idézi. A gyerekek azonban nem a finom kis kiegészítőre figyelnek, sokkal inkább a csomagokra, melyeket izgatottan, de sorukat fegyelmezetten kivárva vesznek át.
A kiosztott 340 mikuláscsomag persze csak a pillanatnyilag kézzelfogható része az ajándékoknak, a többit majd a megfelelő helyekre szétosztva vehetik birtokba a gyimesfelsőlokiak. Nyomtatók, teafőzők, mikrohullámú sütő… mindnek helye lesz a település intézményeiben. A gyerekeket azonban egyelőre a piros zacskóból kivehető csoki érdekli, illetve a színpad mögé felerősített nagy fehér ponyva, melyre hamarosan vetíteni fog Mozi úr – azaz Baranyi Béla, a berényi mozi üzemeltetője, aki néhány mesefilmmel kedveskedik a gyerekeknek. Nagy dolog ez: mert a tv ugyan nem csoda erre, ám Gyimesfelsőlokon utoljára a nyolcvanas évek közepén volt filmvetítés. A gyerekhad örül hát, Mozi úr szintén, hiszen nem minden nap jegyezheti fel naplójába: ma megint teltházam volt. Épp ezért egy percet se habozik akkor sem, mikor estefelé – az Ezeréves Határról visszatértünkkor – gyerekek csoportját látjuk a kultúrház előtt. Várják, hátha lesz még vetítés. Lesz bizony. Béla már pakol is.
Mi addig a Hivatalban megterített vacsoraasztal felé vesszük az irányt. A rántott husi - áfonya pálinka páros látványa nagy nyugalommal tölt el minket, bár a hangulat innentől kétségtelenül fokozódik. Vidám anekdoták, megható történetek váltogatják egymást, és a helyiség csak akkor csendesül el, mikor bekopogtat Berszán atya, a helyi líceum alapítója, aki elfoglaltsága miatt csak most tudta meglátogatni a jászberényi vendégeket. Felemelő látni azt a szeretetet és tiszteletet, ami az atyát körbeveszi, azt, ahogy az addig mulatozó érett férfiak – kiket mind gyerekkoruktól ismer - egyik percről a másikra ismét gyerekekké válnak, figyelnek minden szavára, kérdezgetik vagy épp borral kínálják „pap bácsit”… A levegőben érezhető tisztelet ellenére a azonban a jó hangulat egy pillanatra sem törik meg, még Berszán atya kedvenc betyárnótái is felhangzanak. Persze a látogatás csak pont addig tart, amíg az illem megkívánja, az atya elköszön, hagyja, hogy vendéglátóink inkább velünk foglalkozzanak.
Nekünk persze nincs okunk panaszra, hiszen jó emberekkel, jó helyen vagyunk. Örülünk, hogy jót tehettünk. És tudjuk, hogy az a rengeteg ajándék, amit a jászberényiek adtak, mind-mind jó helyre kerül. Mint ahogy azt is tudjuk - mert Bajusz bácsi megígérte - hogy jövőre is lesz Csángó Karácsony. Az pedig végképp nem lehet kérdés, hogy ez esetben ezen az úton, melyen Kocsán Laci, Tóth Józsi, Mucsi Gyula vagy Szarvas Attiláék járnak, nekünk is ott a helyünk.