Nemcsak Badár Sándor tett meg nagy utat addig, míg társával, Kőváry Barnával eljutott BAMAKO rally célállomásáig, Mali fővárosáig, de a Lehel Filmszínház nézőterén ülőknek is több órájába tellett, míg láthatták, hogy a páros áthajt a célvonalon. A stand up egyik hazai nagyágyúja ugyanis – jó szokásához híven - nem volt szűkében a szavaknak és a 75 perces filmet megelőzően legalább ugyanannyit mesélt, sztorizott az előzményekről. Ami ugye az ő esetében egy olyan kategória, melybe minden belefér - egészen élete első, Jászberényben eltöltött éveitől kezdve, a menetrend szerint érkező vasutas sztorikon át az afrikai homokdűnéken megesett kalandokig…
Badár jól csűri a szavakat – tudjuk régóta – és szereti a kihívásokat. Ez utóbbi alapján a Bamako rallyt neki találták ki – még ha pontosan nem is emlékszik rá, hogy mi módon nevezett/nevezték be egy alkoholmámoros lagzi harmadnapján. De ha már így alakult, szerzett egy sofőrtársat és elindult, s ha már elindult, a hátsó ülésen még elfért egy operatőr is.
A közel tízezer kilométert egy és negyedórában elmesélni persze lehetetlen vállalkozás – bár vannak híres filmtörténeti alkotások, melyek évtizedeken átívelő családregényeket mesélnek el másfél órában. Nos ez a film nyilván sosem kerül a legendás alkotások és kultfilmek közé, de nem is ilyen igénnyel készült. Amire viszont teljesen alkalmas: mesélni a kihívásról, az egymásra utaltságról, a barátságról… meg ilyesmiről… Badár a filmmel sem akar mást, mint amikor a színpadon áll- egyszerűen csak szórakoztat. És- akárcsak ott a rallyn – elérte a célját.
(fotó: Bíró János - Jásznapló)