Cserkészéletünkben minden egyes eltöltött év után egy-egy évvirágot varrunk fel cserkészingünkre, jelez-vén kifelé s befelé egyaránt a cserkészmozgalomban eltöltött éveket és az egyre több cserkész-tapasztalat. Az évek múlásával ezek az évvirágok szépen gyülekeznek. A Nagyvakondok - az öregcserkészek őrse - néhány tagjával egy jeles alkalomból leptük meg Toriszky József öregcserkész testvérünket felesége, Manka néni társaságában jászdózsai otthonukban. A látogatás apropója az volt, hogy Józsi bácsi idén varrhatja fel cserkészingére a hetvenedik évvirágot.
Józsi bácsi 1942-ben, Egerben tett cserkészfogadalmat, majd szerzett őrsvezetői képesítést. A háború okán visszatért szülőfalujába, és Ormosbányán folytatta cserkésztevékenységét, addig, amíg, az 1948-as megszűnésig lehetett nyíltan, majd az azt követő időkben bányamesterként lélekben. A több mit húsz éve már ismét működő cserkészmozgalomban a kezdetektől részt vett először Egerben - majd Jászdózsára költözése után - a jászberényi cserkészcsapatban. A nála töltött két óra hamar elrepült, az egykori és mai cserkész emlékekről folyó kedélyes beszélgetés félbeszakadt, de folytatni fogjuk, hiszen Józsi bácsi tevékeny cserkész-életetútja példaként szolgál a felnövekvő ifjúság számára. Isten éltesse Józsi bácsit!
Vidovich Kálmán
cserkésztiszt