Nemrég adtuk közre Tamás Zoltán önkormányzati képviselő levelét, melyben dr. Gedei József polgármester tevékenységét kritizálja. Most az érintett jogán a polgármester úr kíván élni a válasz lehetőségével. Alábbiakban az ő írását tesszük közzé.
Egyszer már volt ilyen! Tamás Zoltán egyszer már eljátszotta a hamis vádaskodást velem szemben a nyilvánosság előtt.
Aztán csendben visszavonta egy „nem úgy gondoltam-mal”. Persze a felsülésével nem állt ki a nyilvánosság elé, és a „bocs” is elmaradt. Most itt az újabb, személyemet becsmérlő Jászberény összes problémáját rám, a polgármesterre hárító hamis vádaskodási kísérlet, nagy hanggal, tele kusza és valótlan állításokkal. Kétségtelen, hogy Tamás már képviselői tevékenysége hajnalán megcsillantotta eredeti stílusát, mégis ez az újabb, a helyi és megyei sajtóban megjelentetett „kommunikációs gyöngyszem” lehet az, amiért a hálás utókor „tamási stílusnak” nevezheti el érvelésének különös technikáját.
***
Ám a vád vádlója ellen fordul, ha az hamisnak bizonyul!
Miért a hamisság?
Egy korábbi sajtóvitában már elmondtam, hogy néhány jászberényi jobboldali önkormányzati képviselő hibáit azzal gyarapítja, hogy azokat rám áthárítják, ám hamisságaikat, hiába ismételgetik és leplezik, hamisság marad az értő jászberényi fül számára. Hamiskodni márpedig kell, mert a közvélemény számára nem szimpatikus a helyi pozíciók, tisztségek megszerzésénél, a költségvetésnek- és egyéb helyi normáknak a saját képükre való formálásánál mutatott lelkesedés. Hamiskodni kell mert különösebb aktivitást a polgármesteri programban közösen elfogadott célok megvalósításánál, de a FIDESZ országosan meghirdetett céljainak (költségvetési kiadás- és adósság csökkentés, gazdaságélénkítés) elérése érdekében sem fejtettek ki. Ha akarták volna, akkor tehették volna. Ők vannak többségben. De nem ezt akarták! Igazából nem is tudták mit akarnak, ugyanis hol így döntöttek, hol úgy. Leváltották a JVVZRt vezetőit, majd akikkel leváltották a leváltottakat azokat is leváltották. Döntöttek a Jászberényi Szent Erzsébet Kórház funkcionális privatizációjáról, majd megvádolták a helyi szocialistákat, hogy Ők akarták ezt. Döntöttek a Tudásközpont (JBTK) támogatásáról majd arról, hogy nem támogatják. Döntöttek a jászladányi szociális otthon megyei működtetésbe adásáról, aztán annak visszavonásáról. Döntöttek az ötmilliárdos kötvény kibocsátásról, majd hatályon kívül helyezték azt. Számos más kérdésben, a nemzeti vágtától a reneszánsz hetekig hasonlóan jártak el. Hol ide, hol oda rántották a város kormányrúdját, de néhány dologban azért megegyeztek, úgy mint: a) a legfőbb baj, hogy a baloldali kormány nem ad elég pénzt, b) a helyi baj a baloldali polgármester-képviselő, c) az előzőek miatt „rosszabbul élünk”. Tamás azon igyekezete, hogy erről meggyőzze a választókat eddig, a hamisságok bevetésével sem sikerült, ezért újra és újra neki gyürkőzik, ahogyan most a hamis vádaskodással.
Felszólítás a törvénytelenségre?
Tamás vádaskodik, mert még nem írtam alá az ún. csemegetömbös szándéknyilatkozatot, valamint egy keret-megállapodást, amit Ő és bizottsága az asztalomra tett. A határozat és a keret-megállapodás aláírására azonban a jogszabályok megfelelő határidőt adnak, hogy az önkormányzat gazdálkodásáért felelős polgármester megfontolhassa azt. Ez a határidő még nem telt le, ugyanakkor jogi aggályok merültek fel. Ezek tisztázása érdekében állásfoglalást kértem az önkormányzati minisztériumtól, illetve az NFÜ Európai Uniós Közbeszerzési, Koordinációs és Szabályossági Egységének (EKKE) vezetőjétől. A tárca állásfoglalása szerint döntésünk törvényessége aggályosnak tekinthető, illetve a csemegtömbös beruházásnál pályázati eljárást kell lefolytatni önkormányzati ingatlanunk értékesítésénél, azaz közvetlenül nem adhatjuk azt el a szombathelyi cégnek, ahogyan Tamás szeretné. A keretmegállapodás ügyében pedig az EKKE belső vizsgálat elvégzését javasolta. Tamás megismerte a tárca és az EKKE állásfoglalásait mégis azzal fenyeget, hogy fegyelmi tanácsot állítat fel és ellenszegülésem esetére kilátásba helyezte polgármesteri működésem felfüggesztését. Ez a tamási tett nem más, mint felszólítás a törvénytelenségre, amely miatt a vádaskodóból akár vádlott is lehet.
Mi igaz, mi hamis?
Tamás Janus arcúsággal vádol mert szerinte a csemegetömb ügyében visszavontam az előterjesztésemet, megszavaztam az Ő szándéknyilatkozatát, de később állásfoglalást kértem a döntés jogszerűségét illetően. Tamás ezen állítása azonban valótlan, ráadásul azt rója fel nekem, amit valójában Ő maga tanúsít! Valótlan, hogy előterjesztésem volt ez ügyben! Tamás saját maga készítette elő az előterjesztést méghozzá olyan rosszul, hogy azt először a szövetséges képviselőtársai sem támogatták, ezért levettük a napirendről. Ezután keresett meg engem a szombathelyi cég, hogy a vitatott szándéknyilatkozat szövegét egyeztessük. Egyeztettük, ám a javaslatomat nem fogadták el, ezért az ügyet újra tárgyaló ülésen módosító javaslatként én azt fenntartottam. Nem dicséri Tamás eljárását az sem, hogy túl sok időt nem hagyott a képviselőknek a gondolkodásra, mert röviddel a testületi ülés előtt osztotta ki előterjesztésének újabb változatát. Hogyan lehet erre megfelelően előkészülni, akár képviselőnek akár egy jogásznak? – tették föl sokan a kérdést ekkor. A szombathelyi cég viszont kijelentette, hogy vagy a tamási szándéknyilatkozatot fogadjuk el, vagy veszi a kalapját. Ezután sok választásunk nem maradt, ezért én visszavontam az önkormányzat érdekét – véleményem szerint - jobban biztosító szándéknyilatkozat tervezetemet, és arra törekedtem, hogy legalább helyesen járjunk el. A jogszerű-e? – kérdésemre, akkor igen volt a válasz, ezért nem elleneztem a hirtelenjében előkapott tamási előterjesztést. Ám a gyanúm megmaradt és a jogszabályok későbbi vizsgálata megerősített abban, jobb lesz mindenkire nézve, ha állásfoglalást kérünk a minisztériumtól.
Ki a Janus arcú?
Tamás egyik sajtócikkében annyira belefeledkezik a maga vagy a súgói által kiötölt Janus-arcúság megmagyarázásába, hogy a tudásközpont (JBTK) irányába tett oldalvágásánál önmagát leplezi le. Önmagát, hiszen a JBTK-nál éppen Ő volt az, aki a leghatározottabban állt át a támogatói oldalról az ellenzői oldalra mégpedig akkor, amikor az építési engedélyes tervek már elkészültek. A kormány támogatta önkormányzatunk kiemelt projektjavaslatát – szemben például a szolnoki hasonló tervvel – és közel két milliárdot adott a JBTK projekthez. Egy nemzetközi vállalkozó pedig – a betelepülni kívánó cégek sora mellett - szándék-nyilatkozatában jelezte indulna a város közbeszerzési eljárásában, amelyben a JBTK megépítését, működtetését és a szükséges önrész nyújtását írtuk elő. A tervezet kész volt, de Tamás leszavazta – mert „megalomán”? Talán jobban járt volna a cég, ha Tamást keresi meg?! A tamási hátraarc azt jelenti, hogy az előkészítésbe ölt hozzávetőleg negyven milliót nem kaphatja vissza a város a rendelkezésre álló EU-s forrásból és a huszárlaktanya továbbra sem hasznosul, mert erre más elképzelés nincs. Hacsak az nem, amit Tamás mondott: el kell adni! Úgy tűnik Tamás az önkormányzati ingatlanok adásvételéhez ért, márpedig ezzel új munkahelyeket, iparűzési adó bevételt, helyi gazdasági élénkülést nem nagyon lehet elérni. Természetesen nem a JBTK volt az első látványos tamási fordulat, hiszen a főépítész kiválasztásánál sem úgy szavazott, ahogyan ígérte, a 2007-es költségvetésnél pedig a saját javaslatával – miszerint küldjük nyugdíjba a megfelelő életkort elért embereket az intézményeinkből – került szembe. Tamás fenyegetőzése nem újkeletű. A JSE elnökeként perelte az egyesületi törvénytelenségről cikkezőket, egészen addig, amíg az ügyészség meg nem állapította: bizony ott volt törvénytelenség Tamás elnök úr idejében. A csemegetömb ügyében a városi érdeket oly gyorsan érvényesíteni akaró tamási imázst pedig erősen lerontja a buszpályaudvar építésére jelentkező vállalkozó jegelése. Meglehet, ezek a magatartások nem is, vagy nem csak janus arcúságról, hanem egészen másról szólnak.
Ki az, aki preferál?
Tamás a testület tudomása nélkül, az önkormányzati csemegetömbös területet eladásáról alkudott, megegyezett, előterjesztést írt, és harcol a gyors polgármesteri szentesítésért. Ennek érdekében hamisan vádol: „a polgármester azért nem írta alá, mert más vállalkozót preferál”. Azonban én senkit, semmikor, sehol és sehogyan nem preferáltam! Mindenki tudja, a csemegetömbben Tamás közvetít, ez már-már az Ő felségterülete. Akik ebben az ügyben engem az elmúlt két évben megkerestek azokat a tulajdonosokhoz, a bizottságokhoz és annak tagjaihoz irányítottam és azt javasoltam, tegyék le az asztalra az elképzeléseiket, hogy arról közösen dönthessünk. Ez lenne a preferálás? Én azt a vállalkozót fogom a szavazatommal preferálni, aki a legjobb jogszerű ajánlatot hozza a városnak.
Tamás vádaskodása a másik ügyben is hamis, ahol vezetésével egy keret-megállapodást készítettek elő a város úthálózatának, a kapcsolódó közműhálózatának fenntartása, karbantartása, javítása és fejlesztése tárgyában. A megállapodás a következő négy évre szólna, és a kormányzat Új Magyarország Fejlesztési Terve által támogatott projektjeink nagyobb részét a bizottság által kiválasztott konzorcium vinné el, három milliárd forint értékhatárig. A megállapodásnak természetesen vannak előnyei és hátrányai. Ennek mérlegelését Tamás és a bizottság hosszú hónapok alatt végezték el, ugyanakkor tőlem azt várják el, hogy gondolkodás és vizsgálódás nélkül, mielőbb hozzak döntést, mert a késedelem a város érdekét sérti. A gyorsaság mellett – amit egyébként Tamás és a bizottság nem tanúsított, de nekem felró – azonban vannak más tényezők is a döntés meghozatala során. Például a jogszerűség! Ebben támasztott kételyt az NFÜ Európai Uniós Közbeszerzési, Koordinációs és Szabályossági Egységének (EKKE) vezetője.
Koncepciós per?
Nem kérdés - a testület ülésén is nyilvánvalóvá vált - jogszerűen jártam és járok el. Nem kérdés, hogy a város érdekét képviseltem és képviselem. Az azonban kérdés, hogy az újabb hamis vádaskodás bukása után újra elmarad-e a „tamási bocs”? Vagy az történik, amit Tamás a saját forgatókönyvéből felolvasott: „… javaslatot teszek a Fegyelmi Bizottság három főjére…” valamint az, amit Balogh Béla képviselő erre válaszolt: „Tamás Zoltán, Tamás Zoltán, Tamás Zoltán”?
Gedei József
polgármester