Mostanság gyakorlatilag nem teszem ki a lábam itthonról fényképezőgép nélkül. Azonban ezúttal nem csak a fotókat osztanám meg, hanem az azokhoz kapcsolódó gondolatokat is. Mielőtt bárki azt mondhatná, hogy művészet ellenes vagyok, szeretném jelezni, hogy egyáltalán nem így van – gondolom ezt színházi fotó riportjaim is bizonyítják. Sőt a magam részéről a cirkuszművészetet is oda tartózónak vélem – persze bizonyos szint felett. Másfél évvel ezelőtt volt alkalmam Jászberényben is megörökíteni egy kiemelkedő produkciót. Arról nem is beszélve, hogy az Eötvös cirkusz volt, akit gyermekkorunkban alig vártunk, hogy városunkba látogasson –pedig, jó, ha két-háromévente megtörtént -, addig pedig azt néztük, mikor tűnik fel egyik, vagy másik számuk a Kívánság műsorban. Ki ne ismerné a világhírű mondatot: „Van másik, na látod…” Szóval nem velük van bajom.
Azt viszont nagyon nehezen viselem, hogy a nem rég felújított és átalakított városközpont szinte minden egyes lámpa oszlopán a következő előadás meglehetősen viharvert plakátjai „díszelegnek”. Remek előteret adva a gimnázium homlokzatához. Csak azon csodálkozom, hogy maradhatott ki a lovas szobor, vagy a Bundáskút… Nem úszta meg viszont a városháza főbejáratánál lévő két oszlop. Még szerencse, hogy az ajtót az Őszi Kulturális Hetek plakátja fedi… még a végén… Siccc!
Talán érdemes lenne azon elgondolkozni, a városközpont tiltott területté nyilvánításán az ilyen jellegű hirdetések esetében. De ugyan ez vonatkozik azokra a reklámtáblákra is, amelyek a városszéli üzletközpontot hirdetik – erre egy másik összeállításban visszatérek. (Őszintén ki az, aki ezen hirdetőtáblák láttán megfordul és irány a …)
Nem tudom ezeknek az engedélyeknek a kiadása mekkora bevétel, de gyanítom, nem borulna fel városunk költségvetése, ha lemondanánk erről az összegről és a velük járó csodálatos hirdetőtáblákról egyaránt.
Kicsit olyan ez, mint ha a vasárnapi ebédnél az aranyló húslevesben egy hajszál úszkálna… nem nagy dolog, de elveszi a kedvem az evéstől…
Jó étvágyat!
*****
(A rovatban természetesen nem csupán olyan dolgok kerülnének szóba, amelyek irritálnak, hanem azok is, amik örömmel töltenek el. Mindkettőből akad bőven. Innen már egyenes út vezetett egy új rovat elindításához, ami mindennapi környezetünket állítja a középpontba. Jellegében hasonló lesz a Van képem hozzá… című oldalhoz, nem feltétlenül naprakész, és nem feltétlenül rendszeres, ezt majd a témák adják.
Amit szeretnék: egy olyan színteret, ahol együtt gondolkodhatunk a mi városunkról – nem tévesztendő össze az egyformán gondolkodással, mert onnan csak egy kis lépés az EGY-formán gondolkodás, amiben már az én korosztályomnak volt része – és megoszthatjuk, mi az, ami szép és nagyon szerethető városunkban, és mi az, ami hajszál a levesben és adott esetben kedvünket szegi.
Amit nem szeretnék, hogy ez a rovat ilyen-olyan szándékú sárdobálás színtere legyen. Ezért úgy döntöttem, még az első megjelenés előtt, hogy amennyiben ilyen hozzászólások megjelennek, bármilyen oldalról, azokat nem próbálom meg kezelni, hanem a rovatot minden tartalmával együtt azonnal törlöm.)
Szalai György