Nézem e vetkőző jászberényi házat, hogy rágja az idő tisztára, hogy bízza türelmesen esőre, szélre, fagyra, múlt szépségének újbóli napvilágra kerülését. Teszi ezt pusztán, talán csak azért, hogy mielőtt minden anyag visszaadja magát a földnek, utoljára, sallang nélkül, felragyoghasson.
Generációk apáról-fiúra szálló tudása, gondossága, a jász emberek hite vezette a mester kezét, mikor a felrajzolt minták alapján, mint már oly sokszor tette, fűrészével kezében nekilátott kivágni a keresztény emberek szimbólumát, a két hold kíséretében, a ház oromzatára. A frissen gyalult, egyenes deszkák közt, a padlás sötétjével telített szimbólumok egyszerűen, mégis méltóságteljesen vigyázták a házat, a gyermekeket, a gazdát, gazdasszonyt, a jószívű vendéget, az utcán dolgukra sietőket.
Mikor jött a modern vakolat, a deszkákba könnyen szaladtak, a drótot, nádat tartó vasszegek. A tapasztás deszkáról-deszkára terülve hódította meg az oromzatot. Így bújt meg, nem önszántából, a régiek hite pár centi agyag alá évtizedekre. Valahol talán ott a készítés éve, az első tulajdonos nevének kezdőbetűi, esetleg a mester neve.
Nézem e vetkőző jászberényi házat, s közben igyekszem megfejteni üzenetét.
Mi, emberek, önmagunk is képesek vagyunk eltakarni való lényünket, de mások is igyekeznek körénk vakolatot tapasztani. Magunk dolgában valahol, lélekben, tisztában vagyunk. Sokkal zavaróbb, ha mások akarnak minket eltakarni, s nem tudjuk mi okból: utálatból-szeretetből-irigységből. Bárhogy is van: ha a szándékot nem a jóindulatú érzelmek vezetik, meg kell keresni ezt a terhes, értékeinket takaró, gátló réteget, s amint tisztában vagyunk vele, tovább haladva előre, át kell lépni, ki kell kerülni, le kell azt a negatív falképet rombolni. Nem szabad az őszinteség eljövetelére várnunk, mint öreg házunk esetében, mert lehet, hogy nem adatott számunkra annyi idő. Lehetőségeinkhez mérten igyekezzünk értékeinket felszínre hozni, önmagunkat megvalósítani, ne féljünk igaz énünket másoknak megmutatni. Csak így tudnak mások is, kik szeretnek és tudják, mire vagyunk képesek, mellénk állni, segíteni. Számomra ez a ház rövid üzenete.
Nézem e vetkőző jászberényi házat, s mint mindig, most is bízom egy elkövetkezendő, szép esztendőben.
(A szerző fotói)