Ha meg akarom határozni milyen műfaj is mutatkozott be múlt péntek délután a Lehel (MaloM) filmszínházban, el kell ismerjem elég komoly gondban vagyok. Egy autentikus forrás, a http://slampoetry.hu [2] oldalán leírtak alapján nem vers felolvasás, mert hát eleve színpadi elemekkel tarkított előadás…
nem színházi produkció, mert a hagyományos értelemben nyoma sincs színházi forgatókönyvnek… nem rap, mert a kötött ritmus teljesen hiányzik. Mégis verses műfaj, mert a költészetből ismert elemek köszönnek vissza lépten-nyomon… kicsit viszont mégis színház, mert minden szöveg előre elkészített, alkalmasint a színházból ismert eszközökkel megtámogatott… kicsit mégis rap, mert adott esetben a zenei háttér is része a produkciónak, igaz a zenei stílus teljes mértékben improvizatív és csak az a feladata, hogy támogassa a szöveget. De így utólag azt gondolom, hogy nem is a pontos műfaji meghatározás a lényegeges, hanem a tartalom és a forma.
A tartalom friss, aktuális. Mindennapi életünkről szóltak és szólnak a szövegek, kezdve a környezetszennyezéstől, a majd én megmondom, mit csinálhatsz a „te szobádban” (országodban…) át a plázacicák szegényes „kultúr” környezetének bemutatásáig… nagyon sok minden belefér.
A forma? E tekintetben sem unjuk magunkat a szövegeket hallgatván, mert a rímektől az anagrammákon keresztül rengeteg nyelvi ötlet szolgálja a tartalom kifejezését. Csak egy példa a sok közül... volt olyan szöveg amiben minden mondat kr(istály) betűkkel kezdődő szavakkal indult – gondoljunk csak bele hány ilyen szót tudnánk sebtében összegyűjteni, és mennyi kell egy-egy csupán három perc hosszú alkotás kitöltéséhez. A mondanivalóról még nem is szólva.
Szóval az ebben a műfajban nem jártas, meglehetősen kis számú érdeklődő kapkodhatta a fejét – igaz, hogy a stílust jól ismerőket is csupán vagy két tucat fiatal képviselte -, hogy ne mulasszon el egyetlen nyelvi gegget és egyetlen gondolatot sem. Mert ugye abban mindenképpen színházi műfaj, hogy nincs ismétlés, itt is minden csak egyszer hangzik el, nincs visszajátszás.
Ezen a délutánon ugyan a műfajra jellemző „verseny” – tulajdonképpen ez az esemény alapja, ahol mindenkinek lehetősége van egy három perces művet előadni, akár zenei kísérettel is, amit helyben a jelentkezők közül kikerült zsűri 1 - 10 ponttal értékel - a nem professzionális „költők” között a elég rövidre sikeredett, ezt tudjuk be annak, hogy ez a stílus még gyerek cipőben jár hazánkban, de városunkban mindenképpen. Kárpótlásul viszont hárman a legjegyzettebbek közül adtak ízelítőt a tudásukból. MC Zeek (Németh Péter aki egyben az este moderátora is volt), Busa Pista és Ponza (Bencsik Ádám) a jelenlevő szakértők hangos tetszés nyilvánításai közben. Természetesen nem mehetünk el a remek improvizatív zenei hátteret adó Amoeba zenekar mellett sem, aki pillanatok alatt megalkotta az egy-egy szöveg számára legmegfelelőbb háttérhangzást bármit is kértek az előadók.
Az bizonyos, hogy aki ezzel a stílussal csak érintőlegesen is meg szeretne ismerkedni, minden előítéletét otthon kell hagynia, mert a külsőségek, a környezettől függetlenül megtartották az eredeti helyszín, az utca jellegzetességeit. Itt ugyanis nem szokatlan egy-két sör az előadások közben, sőt adott esetben a káromkodás sem, bár feltétlenül meg kell jegyezzem, hogy ez sohasem volt öncélú – legalább is ezen az estén. Azt mondhatom, hogy itt minden eszköz és körülmény a mondandó leghatásosabb átadását szolgálta, akkor is, ha a kívülálló bizony időnkét fel-felkapta a fejét.
Miközben megpróbáltam az estével kapcsolatos gondolataimat valamilyen fonalra felfűzni – ami azt illeti, nagy erőfeszítések árán, kevés sikerrel – ugyan az az érzés fogott el, mint a 2011 nyarán rendezett Street Art fesztivál graffiti-i láttán (http://jaszberenyonline.hu/galeria/galeria_248 [3]). Akkor is csodálkozva figyeltük, az a nem hétköznapi egyének kezei alatt furcsán formálódó alkotásokat és a végén mégis arra a megállapításra jutottunk, hogy egyik-másik kép bemutatására érdemes lenne nyilvános helyet keresni, mert eltekintve a készítés körülményeitől a végeredmény mégis figyelemre méltó.
Végül is azt gondolom megérte félre tennem minden előzetes elfogultságomat és rászánni ezt az estét az ismerkedésre ezzel a friss, és szakavatott kezekben érdekes műfajjal.
Remélem lesz még alkalom arra, hogy Jászberény újra vendégül lássa az "utcai" költészet képviselőit, esetleg az előbb említett graffitisekkel együtt. Remélhetőleg akkor már nem csak néhányan cseréljük le az előítélet „páncélját” az érdeklődés „kiskabátjával”. Akinek ez a pár sor felkeltette az érdeklődését, bármelyik videómegosztó oldalon a fentebb említett nevekre rákeresve találhat ízelítőt.