[2]A futás szerelmeseit több csoportra lehet osztani. Vannak, akik csak kedvtelésből kocognak néhány kilométert heti két-három alkalommal, már ha van kedvük és jó az idő. Mások célokat tűznek ki maguk elé és ennek érdekében már rendszeresen edzenek és lépésről-lépésre haladnak a komolyabb távok teljesítése felé.
Megint mások a „fanatikusok”, akik ha csak tehetik, minden futóversenyen részt vesznek.
Emlékszem néhány éve vendégünk volt a Zagyva menti maratonon Lencsés Éva, aki akkor 74 évesen teljesítette a teljes távot. És az utolsó csoport a „telhetetleneké”, akiknek nem elég a sok kilométeres táv, mert nem elég „izgalmas”. Számukra találták ki azt a különleges versenyt, ahol a távot a legkülönbözőbb akadályokkal teszik „érdekesebbé” – meredek kaptatók (természetesen alaposan meglocsolva), egy kis lapos kúszás, néhány tucat gumiabroncs, na és persze a hab a tortán a „pocsolya”, amin csak úgy lehet átkelni, hogy bizony alá is kell merülni a sártengerben. Nos, ezt a versenyt illetik Őrült futás névvel, vagy például a múlt szombati nyáregyházi rendezvény a sokatmondó Brutál-futás elnevezést kapta.
Gémesi Balázs a minap említette, hogy elkíséri régi ismerősünket, Szöllősi Boglárkát egy ilyen versenyre, persze csak fotózni. Bogit úgy gondolom nem nagyon kell bemutatni, hiszen megszámlálhatatlan sportágat űzött a görkorcsolyától kezdve a jégkorongon át a görsíig, nem is akármilyen eredménnyel. De voltak további jászberényi résztvevői is a verseny döntőjének, hiszen rajthoz állt Lőrik Tímea is, akinek a tornától kezdve, az úszáson és a karatén át – ahol mellesleg magyar válogatottként Európa bajnoki ezüstéremig vitte – vezetett a futásig az útja… 
[2]A férfiakat az a Kocza István képviselte, aki szintén jól ismert a futást szeretők körében – arról nem is beszélve, hogy nemzetközileg számontartott "bűvös kocka-bűvölő" is. 
[2]Ugyancsak sokunk jó ismerőse Notheiszné Ihász Adrienn is, aki férjével szintén elmaradhatatlan részvevője a különböző futóversenyeknek, és nem mellesleg két kisgyermek édesanyja. 
[2]Szóval ők azok a bizonyos berényi „telhetetlenek”, akiknek egy sima félmaraton már nem feltétlenül elég kihívás.
Gémesi Balázs fotó összeállítása hűen visszaadja egy ilyen verseny lényegét, a megpróbáltatásoktól, a célba érkezés megkönnyebbülésén keresztül a mindent felülmúló vidám hangulatig. A bizonyítékok a képekre kattintva a galériában láthatók.
Na, igen, mi sem természetesebb, hogy miközben ma délután hazafelé bandukoltam, láttam az egyik résztvevőt, hogy vidáman neki kezdett a napi futás adagjának. Ezek szerint csak nekünk, laikusoknak olyan brutál ez a futás...