[3]A férfi kosárlabda NB I. A csoportjának alsó házi rájátszásában szerda este a Fortress Jászberény a közvetlen riválist – igaz, hogy két győzelemmel többet tudhatnak magukénak – a ZTE csapatát fogadta. Mindketten egy Nyíregyháza elleni meccs után voltak, igaz ugyan, hogy a vendégek, ha verejtékesen is de legyűrték a nyírségieket, míg a vendéglátók méretes, ám mégis kényelmetlen zakót gyűjtöttek be tőlük.
Hazai győzelem esetén meg kezdheti a csapat az elszakadást az osztályozó helytől – már ha lesz egyáltalán kieső – a vendégek pedig egy győzelemmel csatlakozást találhatnak a Pécs – Körmend duóhoz a felsőházba jutáshoz… szóval nem egy unalmas este elé nézett a mérkőzésre kilátogató nem túl népes közönség… Az, hogy ez az eredményeknek tudható be, vagy csak a hétköznap esti időpontnak…?
Az már a feldobáskor látszott, hogy a vendéglátók magassági fölényben vannak, és nem csupán centerük, hanem az újra játékra jelentkező Lázár lévén is. Még négy perc sem telt el, amikor a zalaiak helyzete tovább nehezedett, amikor amerikai légiósukat, Saffordot a játékvezetők szándékos könyöklésért végleg leküldték a pályáról. Ettől kezdve a házigazdák játéka leegyszerűsödött… abban a pillanatban, hogy centerük pozíciót fogott a palánk alatt, máris érkezett a bejátszás. Ha esetleg nem alakult ki a megfelelő lehetőség, a kiosztott labdából ott volt jó dobóhelyzet… amit ezúttal végre ki is használtak a Berényiek, miközben a ZTE hiába dolgozott ki hasonló lehetőségeket, azokkal nem tudott élni. A negyed végére hasonló szituáció alakult ki, mint legutóbb a Falco ellenében, de ezúttal a hibák elmaradtak és vaskos 14 pontos előnnyel zárult az első negyed a vendéglátók javára (27:13).
A második negyedben sem változott a játék képe, a Jászberény továbbra is megfontoltan játszott és ezúttal a palánk alatti területet Lázár és Markovics uralta, mint védekezésben, mint pedig támadásban.
[3] A jól kidolgozott külső kísérletek továbbra is elég eredményesek voltak, míg a zalai válaszok nem találtak célba. Az első félidő végére eldőlni látszottak a fő kérdések, hiszen 49:27-es állásnál vonultak pihenőre a csapatok. A közönségen mérsékelt optimizmus uralkodott el, de azért nem volt még olyan messze az elmúlt mérkőzés, hogy mindenki nyugodtan „hátradőlhetett”volna.
Ezúttal azonban a szünet nem hozott változást, mert a hazai előny tovább nőtt. A Zalaegerszeg ugyan nem adta fel, mert minden labdáért keményen küzdött, de amikor egy kicsit megkezdhették volna a felzárkózást, vagy hibáztak, vagy a Jászberény állt elő néhány kosárral. A negyed végére, bár komoly csata volt a pályán, a különbség húsz pont körül látszott állandósulni, annak ellenére, hogy az Egerszeg először lépve át a húsz dobott pontot, ezt a negyedet behúzta – azért többnyire minden rossz széria megszakad egyszer. (70:50)
A záró szakasz már nem tartogatott eldöntendő kérdéseket. A vendégek igyekezték elkerülni a demoralizáló vereséget, ennek érdekében meg is tettek mindent. Nem utolsó sorban ennek köszönhetően ebben a játékrészben felpaprikázódott a hangulat és a játékvezetők itt érezhették meg először, hogy végül is egy tét meccset fújnak. A hazaiak próbálták elkerülni azt, hogy olyan módon leeresszenek, ami az addig összegyűjtött előnyüket veszélyeztesse. Mindkét csapat elérte a célját, mert a Jászberény megszerezte a számára nagyon fontos győzelmet, míg a zalaiaknak nem kellet nyolc „napon túl gyógyuló” vereséggel elhagyni a pályát.
Összegezve a hazaiak élni tudtak a magasabb szerkezetükből adódó előnnyel, mint védekezésben, mint pedig támadásban. A korábbiakhoz képest egy kicsit megfontoltabb volt a támadó játékuk is, de ennek ellenére tetemes mennyiségű (21 - és ez itt nem a nyerő szám) labdát adtak el, ami figyelmeztető jel lehet az elkövetkezőekre nézve. Mindenképpen érdemes név szerint is megemlíteni Sós Gábor teljesítményét, aki 20 pont közelébe jutott, Milos Markovicsot, aki a 17 pontja mellé 12 lepattanót gyűjtött be és Lázár Lászlót, aki ezúttal megmutatta, hogy sokkal harcosabb is tud lenni, mint, amit tőle eddig láttunk.
[3]
Végezetül a két edző nyilatkozata:
Srdjan Antics, a Jászberény edzője: Gratulálok a játékosaimnak, egy jó csapatot, jó játékkal győztünk le, három negyeden át jól játszottunk, a fiúk megmutatták, hogy tudnak küzdeni.
Raúl Jiménez, a ZTE edzője: Meg kell tanulnunk kezelni azt a helyzetet, ha egy meghatározó játékosunkat valami oknál fogva elveszítjük. Nem játszottunk túl jól, a csapat vezetőjeként enyém a felelősség, holnaptól viszont arra készülünk, hogy legyőzzük a Körmendet. (Forrás: BB1.hu)
A képekre kattintva néhány fotó a galériában bizonyítja, hogy még egy ilyen sima mérkőzésen is nagy harc van minden labdáért.