[2]Fotó: Jászberény Online / Szalai GyörgyMárcius 28-án kora este egy meglehetősen eltökélt fiatal hölgy volt az Olvass a hobbidról előadás sorozat vendége a Jászberényi városi könyvtárban. Juhász Judit mesélt kezdeti próbálkozásairól és egy igazi nagy álom megvalósulásáról. A kellemes kora tavaszi időben érkezőket – egy kicsit „felforgatott” előadó terem fogadta, kellemes kanapékkal és egy pohár friss limonádéval. Minden adott volt egy jó kis virtuális utazáshoz.
Judit kevesen anekdotázott kezdeti próbálkozásairól – néhány kedves fotó kíséretében -, amikor még csak néhányszáz kilométeres kerékpár túrákkal próbálgatta magát és teljesítőképességét. Ezt követően jöhettek a nagyobb falatok… Adria kétszer is. Már ekkor nyilvánvalóvá tette, hogy számára csak az a kirándulás élvezetes, aminek ára van… no persze itt nem a költségekről beszélt, hanem arról, hogy egy-egy látványért fizikailag és mentálisan is kell tenni. Ehhez pedig nem tarozik, hozzá a kényelem, sokkal inkább a „nomád” megoldások a jellemzőek. Na meg izomláz, egy kis napszúrás, döntések váratlan helyzetekben. Számára ezek teszik teljessé egy túra élményét. Teszi mindezt cseppet sem felelőtlenül.
[3]Fotó: Jászberény Online / Szalai György
Szóval már szerves részeivé váltak az életének ezek a kirándulások, miközben ott hátul motoszkált két álom… látni természetes élőhelyükön – hol másutt - a delfineket, és ha rövid időre is, de kapcsolatba kerülni a maori kultúrával. Mindkettőről rengeteget olvasott és az álmok tervezgetésbe, majd tervekbe fordultak, annak ellenére, hogy szinte mindenki le akarta beszélni erről az őrültségről. Szerencsére azért gyorsan akadtak támogatók is. Az elhatározást sok hónapos kemény munka követte, hiszen egy ilyen három hónapos útnak még „minimál költségvetésen” is komoly anyagi vonzata van. Ennek megteremtésére egy angliai farm jelentette a legjobb lehetőséget, már ha a napi 10-12 óra fizikai munka annak nevezhető… a fotók láttán ebben nem vagyok biztos.
Összejött a szükséges pénz, kezdődhetett a tényleges tervezés… útiterv, meghívó levél, felszerelés… Itt már csak csodáltuk ennek a kis hölgynek az energiáját, ahogy megosztotta velünk élményeit egy rövid saját készítésű filmet követően, kezdve a thaiföldi finoman szólva is erős gyomornak való történeteivel, majd az áhított országba történő bejutás nehézségeivel, a jó fajta magyaros ízekhez szokott gyomor ismerkedését egy Új- zélandi jóga centrum vegetáriánus konyhájával. És végül a régen várt találkozást az álmokkal. Bár a delfinekkel nem túl sokat találkozhatott, mert időközben egy betegség korlátozta a nem túl meleg tengerben a merüléseinek számát. Mindezt kárpótolta a találkozás a maorikkal… és mivel odafelé még nem volt elég a thai „csodákból” kellett még egy megálló visszaúton is. Lehetetlen visszaadni ebben a pár sorban azt pillanatok alatt elrepül másfél órát..
[4]Fotó: Jászberény Online / Szalai György
A végén, akinek kedve volt kérdezhetett…
Ha tudod előre mi vár rád, neki indulsz? NEM – még a „tudatlanság” ellenére is megbicsaklottam az indulás előtt egy héttel, de elmúlt.
Mi a következő uticél? A Csendes óceán valamelyik eddig még nem népszerű kicsiny szigete. Mi más is lehetne.
Bár engem egy ismerősöm egy fotó kiállításra hívott, meg, de nem bántam meg, hogy átszervezve a programom végig hallgattam Juditot. Ismét bebizonyosodott általa, hogy az álmok képesek valóra válni, ha elég komolyan vesszük őket és neki kezdünk… első lépésként megtalálni azon kevés embert, aki támogat, és nem eltántorít bennünket. Akkor nem számít, hogy hat év távolságra vagyunk, mint ahogy a hegymászót sem tántorítja el, ha az útja során gyakorta felhők takarják el szeme elől a hőn áhított csúcsot.
[5]Fotó: Jászberény Online / Szalai György
A beszámolót együtt néztük végig egy volt tanár kollégámmal, aki szintén tanította őt – igaz, hogy én csak beugróként – és jól esően állapítottuk meg, milyen jó érzés, amikor egy tanár tanulhat egykori diákjától. Most volt mit.