[2]Méhes Csaba már járt nálunk fantasztikus előadásával. Arra, azonban nem számítottunk ebben a szűk térben, hogy olyan varázslatnak lehetünk részesei, amivel péntek este találkozhattunk. Bár az alap menü változatlan volt, de ami azután következett…
A földi halandó azt gondolná, hogy elég csak bohóckodni… Pedig az igazság az, hogy iszonyatos munka áll a hátterében annak, hogy az elszabadult hajtincseken vagy a kígyóként tekergődző mikrofonon úrrá legyünk. Arról már nem is beszélve, hogy a krónikus vállrágást is átlépve a szükséges gyógyszerhez jussunk.
Ha ez mind sikerült, érkezzenek a következő kihívások… Egy hegedű szóló… hegedű nélkül, vagy egy pianinó attrakció zongora tudás nélkül – Sebaj, a művész könnyedén siklik át mindezen… valahogy mindig sikerül neki átevickélnie ezeken a nehézségeken… Sőt új kalandokba bocsátkozik. Egy érdekes hipnotizáció, ami köszönhetően remek partnerének igen érdekes véget ért, a robot-ember ismerkedési-kísérletéről nem is szólva... a sétakocsikázásról nem is beszélve.
Méhes Csaba fantasztikusan illesztette az előre pontosan megírt darabjába a hirtelen adódó pillanatokat. Talán nem véletlen, hogy megtalálta játszótársként a Malom színház konduktorait - pedig nem is ismerte őket .
Minden esetre egy remek estét varázsolt számunkra. Itt valóban nem volt szükség gondolkodásra, elég volt úrrá lenni a rekeszizmainkat ért folyamatos inzultusokon.
Igazán nem tudom, hogy egy pantomimessel, színésszel, táncossal, vagy zenésszel volt szerencsénk találkozni… ami biztos – és ezt az elrontott fotóim száma is bizonyítja - egy fergeteges, könnyed előadás részese lehetett a MaloM Színház közönsége. Próbált valaki velőt rázó nevetés közben merev kézzel fotózni?
Bizonyítékok a galériában.