Áldás és átok, hogy úgy rendeltetett: nem tudhatjuk előre sem a napot, sem az órát, mikor is kell távoznunk erről a földről… Vajon ha tudnánk, hogy utoljára látunk valakit, hány percig szorongatnánk a kezét, milyen trükköket találnánk ki, csak hogy ne kelljen elengedni? Milyen semmi kis mondatokkal, üres fecsegéssel húznánk az időt, …vagy épp az utolsó lehetőséget kihasználva, megpróbálnánk elmondani mindent, amit addig nem tudtunk, nem mertünk, nem akartuk… Mert azt hittük, lesz még rá idő úgyis… Majd legközelebb… Majd egyszer…
Aztán mégsem.
Egy pillanat alatt szilánkjaira hullik egy egész világ, érthetetlenül és már érinthetetlenül. Megfoghatatlanul. És felfoghatatlanul… Nekünk pedig nem marad semmi csak, hogy csendesen nyeljük a könnyeinket.
A fenébe is, Nándi… a végén még megbőgetsz!!!
Úgy mentél el egy pillanat alatt, hogy csak állunk itt és alig tudunk megszólalni… vagy ha mondunk is valamit, hitetlenkedve nézünk egymásra. Mert az ilyesmit nehéz elhinni…. Egy darabig nem is fogjuk.
Pont Te kényszerültél térdre, akiről a legkevésbé gondoltuk volna… Hát mi erő és energia volt Benned, te ember!!! És micsoda hit!!! Vitted a hátadon azt a kis csapatot tűzön-vízen keresztül. És ők mentek utánad, akár tűzön-vízen keresztül is… Tartást adtál nekik és kitartást. Ezt már nem veszi el tőlük senki. De most már csak a fotód vannak ott az edzőteremben, bordásfal előtt…
Mester!!! Mi lesz most velük?
Az a rohadék a hátadba került, persze csak így tudott legyőzni… Szemtől szembe nem bírt volna Veled. De hát aki mindig a másik szemébe nézett, és tisztességesen szeretett élni és küzdeni, az miért is gondolta volna, hogy ilyen sunyi módon viszik a földre…
Ami normális esetben nem nagy dolog. Tisztességes küzdelemben nyilván volt már ilyen… Tanul belőle az ember és tovább lép… De ez most nem normális… Ez az egész nem az !!! Most olyan szabályok adattak, amelyben esélyed sem volt.
És eljött a perc, mikor világossá vált, hogy innen már nem lehet felállni és készülni az újabb mérkőzésekre….
Nem tudhattad, nem tudhattuk sem a napot, sem az órát. De ez még nem a Te időd volt, az biztos…
Ez így szabálytalan!!!
Legszívesebben odakiáltanánk: A fenébe is, Nándi! Gyerünk, állj már fel!!!