[3]Ahogy az elmúlt években Jászberény ezúttal sem maradhatott ki a Múzeumok éjszakája eseménysorozatból. Mivel városunkban jelenleg három múzeum is működik nem csoda, hogy programok sora várta azokat, akik ezt a napjukat, vagy legalább is annak egy részét a berényi múzeumoknak szentelték. Az igazság az, hogy nem csupán az este kínált jobbnál-jobb kikapcsolódási lehetőségeket.
A programok sorát a Hamza Múzeum és a Szikra galéria kezdte. Az előbbi jó öt órás interaktív kirándulást kínált a huszadik század festményei között, mégpedig rendhagyó módon egyes művek újragondolásával. Az utóbbi helyszín egy kis fúvós zenével fogadta vendégeit, majd Palkó Tibor tárlatvezetése, egy kirándulás a békebeli dallamok világába. Aki pedig eddigre megéhezett részese lehetett egy igazi békebeli ebédnek. Az esti program helyszíne ezúttal is a Jász Múzeum volt. A kora estét hagyományosan a gyerekeknek szánták, ezúttal is két mesejáték elevenedett meg a színpadon. Az esti program bevezetéseként a Lehel Melody TSE táncosai hangolták rá a kellemetlen hűvös idővel dacoló közönséget az est vendég előadóira.
[3]
A szervezők ezúttal az idősebb korosztálynak kedvezve egy remek operett összeállítást kínáltak. Pohly Boglárka és Laki Péter remek hangulatot varázsolt a színpadra, bemutatva a magyar operett legnevesebb szerzőinek legnagyobb slágereit Kálmán Imrétől, Huszka Jenőn át Lehár Ferencig. Túl a remek hangon és a professzionális tánctudáson – nem hiába mindketten a fővárosi Operett Színház tagjai – fantasztikus ügyességgel találtak vissza az álló mikrofonjaikhoz, pedig a gépzene nem nagyon alkalmazkodott hozzájuk. Az pedig egyenesen káprázatos volt, ahogy a fiatal művésznő egyszerre táncolt énekelt és mind emellett Hudinit megszégyenítő módon szabadult meg a folyamatosan rátekeredő mikrofon kábeltől. Gondolom ezek után nem csoda, hogy az egyre szigorúbb időben is zajos sikert arattak.
[3]
A kora éjszaka sokak által várt előadása idén is a Jászsági Hagyományőrző Egylet életképe az Élet Morgóban volt. Azt már jó előre sejtették az érdeklődőkkel, hogy ezúttal kevésbé harsány és persze kevésbé zaftos produkció vár közönségre. Persze azt nem gondolta senki, hogy valami fűrészpor szárazságú előadásban lesz része a nagyérdeműnek. Azért azt a szereplők ismeretében borítékolni lehetett, hogy nem fogjuk halálra unni magunkat… és igazunk volt. Azért azt meg kell említeni, hogy az Morgó csárda egy napja nemcsak vidám és humoros jelenetekben bővelkedik, de aki egy picit hegyezte a füleit az számtalan korabeli kifejezésre, jelzőre is felfigyelhetett. Végül is csak egy hagyományőrző előadásról volt szó. Már most borítékolni lehet, hogy az év végére nem nagyon lesz Jász település, ahol ne kerülne színpadra. Hozzá teszem, teljesen megérdemelten.
[3]
És akiből még a lassacskán tíz fok környékére hűlt levegő és az egyre kellemetlenebb szél nem űzte el az érdeklődést, arra várt még a Jártató zenekar Mikor gulyásbojtár voltam című műsora. Agócs Gergely nem csak páratlan hangszeres tudását csillogtatta meg, de csak úgy ontotta a pásztor élet különböző történeteit a maga ízes stílusában. És hogy a néptánc se maradjon ki arról Bódi Tamás, Bagi Éva és a Debreceni Népi Együttes táncosai gondoskodtak.
[3]
Sajnos – már lassan hagyományosan – ezúttal sem sikerült az egész nap programját végig mustrálnom, csak az esti eseményekre értem haza, így jobb híján erről tudok ajánlatni egy képriportot a galériában. Katt’ a fotóra….