Fotó: Szalai GyörgySokan el sem tudjuk képzelni, hogy zajlik az élet egy olyan családban, ahol egy sérült gyermek él. Többségünk leginkább próbál tudomást sem venni róla, hogy ilyen létezik - már ha nem a közvetlen környezetében van -, de legalább is nem tud mit kezdeni az ilyen helyzettel. Ezért aztán úgy gondolkozik, „…amiről nem beszélünk, az nincs”. A Malom színházat november utolsó csütörtök estéjén azok töltötték meg színültig, akik – ha nem is "élesben" – de bepillantást szerettek volna nyerni ebbe az ajtók mögötti világba és nem elfordulni tőle.
Péterfy – Novák Éva harminc év távlatából blog-bejegyzésekben tette közzé kislányának, Zsuzsinak a történetét, amelyből előbb könyv, majd Tasnádi István átiratában színdarab született.
A történet főszereplője Zsuzsi a „Forszírozott, rohamos szülés során somatomentálisan és mentálisan súlyosan sérült csecsemő”.
Elején minden rendben ment, a szülők elrendezték a szükséges dolgokat, a gyermek fogadására a babakelengyétől, a megbízható szülész orvos kiválasztásáig… akiről csak a szülés közben kiderült, hogy vannak az életében fontosabb dolgok is, mint egy csecsemő világra segítése… és itt kezdődtek a problémák… mert ugye csak nem lehet lemondani egy tenisz meccset az „Öreggel” egy elhúzódó szülés miatt (mégis csak rajta keresztül vezet az út a főorvosi beosztásig… mint később kiderült nem is eredménytelenül).
Fotó: Szalai György
Innentől kezdve tényleges résztvevői lehettünk Zsuzsi hétévnyi életének… Volt egy kis probléma szülés közben, de semmi komoly… Miért nincs a többi gyerek között?… Napok telnek el mire az édesanya láthatja, kézbe ugyan nem veheti… Egy újabb „kicsi” probléma – Zsuzsit újra kellett éleszteni… Önáltatás - majd kinövi és utol fogja érni a társait, csak idő kérdése… De nem… Nem javul az állapota, sőt folyamatosan romlik… Vizsgálatok sora… Lassan tisztul a kép… Soha, Zsuzsi soha nem fog tudni normális életet élni… Soha „nem fog felnőni”, jó ha megéli a tizedék születésnapját…Végre, kiderült az igazság… Új élet kezdődik, egy más élet, át kell alakítani mindent ehhez a helyzethez, mert hát Zsuzsi csak a mi kislányunk, még ha más is, mint egy átlagos gyerek… A nehézségek napról-napra szaporodnak, az apa a helyzet számara feldogozhatatlan feszültségét a feleségén veri le (szó szerint)…
Fotó: Szalai György
Elszakadt a cérna - válás… Most valóban egy új élet kezdődik az asszony számára… Meglepő, de jól berendezkedik az új helyzetben, sőt talál egy új társat, aki elfogadja az életét Zsuzsival… Bár a kislány állapota fokozatosan romlik, az asszony és új társa úgy dönt kell egy testvér… Nem Zsuzsi helyett, hanem neki… Egy fertőzés miatt a második terhességet meg kellett szakítani… Rideg, fájdalmas döntés, rideg embertelen körülmények között… Újabb talpra állás és egy újabb terhesség, pedig nagy a teher, hogy nem-e az asszonnyal van valami baj… Közben Zsuzsi állapota tovább romlik, az állandó felügyelet miatt gyermekotthonba kell adni… Diósgyőr – Eger – Diósgyőr hetente, pedig már Zsuzsi alig tud kapcsolatot tartani a környezetével, de láthatóan jól érzi magát az új helyen, sőt még udvarlója is van… Vannak még olyan helyek ahol a gondolkodás és a szeretet felülír mindent, még a visszafordíthatatlan betegséget is… Megszületik testvére Zsombor… Telik az idő, most már kettesben Diósgyőr – Eger – Diósgyőr hetente… Vége… Zsuzsi szervezete hétévesen feladja a küzdelmet… A temetés…
Vége az útnak…
Fotó: Szalai György
A nézőtéren hosszan tartó súlyos csend, a feldolgozatlan pillanatok csendje… csak kis idő elteltével tudatosul a nézőkben, hogy vége…ennek az előadásnak. Abban biztos vagyok, hogy a csendben távozók fejében nem, hogy nincs vége, de csak ekkor kezdődött az „igazi előadás”… Nyomasztó este volt? Akkor, ott minden bizonnyal, de mégis nagyon kár lett volna kihagyni, mert hiteles forrásból láthattuk, hogy nincs olyan helyzet, amiből a gyermekünk érdekében ne lehessen felállni, még ha ő csak egy „Forszírozott, rohamos szülés során somatomentálisan és mentálisan súlyosan sérült csecsemő” is.
Tenki Réka… ott azon az estén maga volt az ASSZONY… a keserűségével, ridegségével, humorával optimizmusával, hitelességével… felesleges tovább ragozni. Aki ott volt biztosan nem fogja elfelejteni az alakítását.
Kár, hogy a nézőtéren többnyire nők foglaltak helyet és a férfitársaim más elfoglaltságot kerestek maguknak erre az estére, pedig ez a darab legalább annyira szólt (volna) nekünk is…