[3]A magyar színjátszás nagyasszonyait bemutató sorozatban a múlt csütörtökön este Tóth Auguszta Jászai Mari-díjas színész Mezei Mária életét bemutató előadása került a MaloM színház színpadára. A XX. század egyik legkarakteresebb, legkeményebb magyar színésznőjének életébe lapozhatott bele a szép számú közönség.
Ahogy azt már megszokhattuk a korábbi előadásokban, ezúttal is tulajdonképpen, mint egy-egy fotó elevenednek fel a korszakos színésznő életének lényeges epizódjai. A gyermek kori vonzalom a színészethez és ádáz küzdelem az ezt ellenző szeretett apával… kitérőként az egyetemi évek, hirtelen házasság… majd a végső elhatározás, aminek következménye: irány Pest Rózsahegyi Kálmán magániskolája… Utána pedig vidék, mert játszani akart… Szeged, Miskolc, Pécs… sikerek és nem sikerek… 1933-ban újra felkerül Budapestre és szépen lassan ismert és elismert színésznő lesz… szerelem, játék… Márai Sándor…. a II. Világháború elől a Tátrába menekül és három évig nem lép fel…1946 visszatér Budapestre a Hoztam valamit a hegyekből című írásával, de bemutatásra nem kerül… Újra játszik, de egyre kevesebbet… Ismét fellendül a karrierje… Fővárosi Operett színház… Újabb hátra arc a színháznak, önálló esttel a vidéki kultúrházakat járja… Visszatérés az Operett színházba… ettől kezdve már nem távolodik el a színpadtól…Utolsó szerepe Shiller: Stuart Mária…
[3]
Mint kortársainak – ahogy ezt láthattuk a korábbi előadásokban is – neki is rendkívül keményen meg kellett dolgoznia a sikerért, hiszen az akkori színházi élet nem szűkölködött tehetségekben és jól helyezkedő tehetségecskékben sem. Arról nem is beszélve, hogy folyamatosan az érdeklődés középpontjában volt nem kevés „kísértés” között. Mellesleg a gyorsan változó időkben könnyen megesett, hogy az egyik évben még méltányolt szerep – akár egy felolvasás is - két évvel később főben járó bűnnek számított (persze általában egy-két rivális pályatárs jóvoltából). Nehéz volt talpon maradni és még nehezebb egyenesnek maradni. Neki sikerült. Mezei Mária életének kulcsfontosságú időszaka volt a Tátrában töltött időszak, amely teljes egészében átformálta gondolkodását és a hit felé fordította. Élete hátralevő részét a hit irányította, beleértve, nem csak a művészetét, de az életének más területeit is.
Ahogy ahhoz már hozzászokhattunk, ezúttal is remek volt, ahogy az éppen aktuális színész felöltötte neves elődjének az alakját, annak minden jellegzetességével, legyen szó akár annak gyermekkoráról, vagy életének utolsó szakaszáról. Bár erről a hitelességről inkább azok tudnának beszélni, akiknek volt módjukba látni Mezei Máriát a színpadon. Minden esetre az előadás végén szűnni nem akaró taps egyértelműen jelezte, hogy Tóth Auguszta méltó módon idézte meg neves elődjét. És bizonyította, hogy a jó színházhoz nem feltétlenül kellenek hatalmas díszletek, sok szereplő… elég egy igazi színész(nő).
Az előadásról készült képek ezúttal is megtalálhatóak a fotókra kattintva a galériában.