B...szd meg!

Kedves Hozzászólók!
Ez a kocsmázás nincs ellenemre, de leghamarabb ez április elején kivitelezhető, ha nektek is jó! Majd egyeztetünk, de én úgy gondolom, itt, a nagy nyilvánosság előtt azért mindenképpen folytatnunk kell a diskurzust, mivel ennek van jelentősége, súlya.
(A Szerkesztő Urat meg arra kérem, hogy a gmail-es címemre írjon már nekem, mert a másik döglődik átmenetileg.)
Szóval, kedves Lányok és Fiúk!
Már írom az újabb anyagot, úgyhogy folytassuk a beszélgetést!
Üdvözlettel:
Joseph

Persze, fiúk!
Egy kocsmázás nem ártana, nem vagyok ellene, de itt, a nyilvánosság előtt kellene elsősorban elmondani, hogy ki mit gondol. Ennek nagyobb a súlya, s talán elgondolkodtatja azt is, aki eddig másképp látta a világot. Az értelemes gondolatok politikától és pártoktól függetlenek. Ezt ne feledjétek.
Már sokszor bebizonyították, hogy csak a tiszteletdíjuk és költségtérítésük mértékében van egyetértés (de az nagyon!) közöttük, s innentől kezdve nem lehet igaz egyetlen szavuk sem.
Na, engem a száraz vörösbor vonz a kocsmázásnál, attól jobban megoldódik a nyelvem, s feloldódnak a gátlásaim, hogy ne legyenek ennyire szolid és visszafogott!
Üdvözlettel:
Joseph

Bocs Billy!
Nem akartam Neked támadni. Jó lenne ez a közös kocsmázás, valóban, Tom Joad. Na, majd egyszer.
Üdv:
Joseph

Kedves Pankow!

Igazad van, s leginkább abból derül ez ki, hogy nincs újabb hozzászólás, mert amint értelmesen kellene megnyilatkozni, az azonnal akadályokba ütközik. Amint ellenségképek nélkül kellene véleményt mondani, úgy, hogy épp nincs kit leköpni, nincs kibe belerúgni, akkor már nehéz értelmesen egymás mellé rakni a szavakat.
Kiábrándító ország, kiábrándító emberek vagyunk, legalábbis az a része, amely hangot ad bármiféle elképzelésének. Szomorú ez, s kár, hogy identitástudatunk félelmetes magyarkodásban nyilvánul meg, hogy Kertész Imrét középszerű írónak lehet tartani, hogy Szilágyi Domokosról alig hallott még valaki, Illyés Kingát alig ismerik, de emlegethetném Nádas Pétert is...
Hosszú a lista, szeretjük a magyar művészetet, de érdekes módon mégsem tartozunk a világ élvonalába (egy-két kivételtől eltekintve). Kertész Imre Nobel díjas, s tudtommal ezt a díjat nem a kommunisták osztogatják, s tudtommal nem is olyan egyszerű megkapni.
Egyszer beszélgettem egy eléggé jobbos beállítottságú úriemberrel, s mondtam neki, megszervezzük neki a nyilvánosságot, írja le, mit is akar, mit is gondol, ne e-mailekben bombázzon. Hosszú beszélgetésünk volt, s bámulattal figyeltem, hogy a jobboldali antiszemita és rasszista irodalomban tökéletes tájékozottsággal bírt, bámulattal figyeltem, hogy mindezt a tudást alkalmazta, érvelt és nagyon hitte, amit gondolt.
Nem ítélem el érte, hogy csak a világ egy bizonyos részéről akart tudomást szerezni. Sokan vagyunk így ezzel, mert nem vagyunk képesek többre, nem tudunk eléggé befogadók, eléggé tájékozottak, eléggé műveltek lenni. Ezzel nincs is baj, nem lehet mindenki egyetemi professzor, de Márainak tényleg igaza van, aki képtelen a gondolkodásra, az ítélkezik.
Szomorúan tapasztalom, hogy megjelennek nálunk is a kopogtató cédula gyűjtők, s három mondat után kiderül, valójában fogalma sincs arról, hogy amit vállalt, amire önkéntesként hittel, meggyőződéssel jelentkezett, az miről is szól. Csak hite van, s nem tudása, s innentől kezdve tényleg azt gondolom, mocsok a politika, mert az érzelmekre apellál, s nem a valóságot akarja birtokában tudni. Ezért veszélyes minden szélsőség, ezért veszélyes a hazugság, ezért reménytelen ez az ország, mert hagyja magát megvezetni. A legnagyobb ellenség nem a multi, meg a globalizáció, hanem az ország lelkiismeretlen politikai elitje, akik már húsz éve rabolják az országot. Erre is tudnék számtalan példát mondani, jobbról is, meg balról is, s akkor azt látom, lefirkálják, átszerkesztik a plakátokat, választási időszakban mindenki okos (vagy próbál annak látszani), s amint lezajlott a választás, megvan az új király, a választópolgár ismét nem számít, lehet nyúzni, lehet adókkal sújtani, lehet átverni. megalázni, tönkretenni. Én azért bízom a civil szférában, mert mindenütt, lakóhelyeinken lehet utolérni a hazugságot, a simlizést, ha akarjuk. Ha nem akarjuk, akkor működünk így is sokáig, de a vágyott Európa egyre messzebbre sodródik tőlünk, s Nyugat-Balkán leszünk. Persze bocsánat ezért a megjegyzésért a balkáni népektől, de én azt gondolom, csak annyit tartsunk magunkról, amik valójában vagyunk. S ha tudjuk, kik is vagyunk, akarjunk jobbak, akár a legjobbak lenni, ezzel nincs baj. De így? Nehéz lesz.
Üdvözlettel:
Joseph

Kedves Pankow!
Komoly igazságod van, én is tapasztalom azt az állapotot, hogy „...akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is!”. Én azt hiszem, ez jellemzi az átlagot, meg az is, hogy hihetetlen sok névtelen feljelentés érkezik mindenhová, a rendőrségtől az APEH-on át a bíróságokig. Ezek nagy része alaptalan, rosszindulatú vádaskodás, ahogy írod, irigység...
Nyilván nem egyszerű bármivel is elindulni, olyan komoly tudati, érzelmi változásnak kellene bekövetkeznie, amely a csoda kategóriája. Valóban csak apró lépésekkel lehet jutni valahová, csak van-e ennyi időnk? Nem tudom.
Én azt gondolom, a civil szféra megerősítése, megerősödése az, amely kiút lehet. A civil szféra előbb-utóbb képes lesz kontrollálni a politikát, leginkább helyi szinten, s ha már a falvakban, kisvárosokban, nagyvárosokban jobban működnek a dolgok, akkor működhet jobban az egész országban is...
Az a rendszer, amelyet a politika kialakított magának és holdudvarának, az iszonyúan sok pénzbe kerül, gondolok itt a pályázati rendszerekre, a valós kifizetésekre és a silány minőségre, a közbeszerzésekre, stb.. Biztos mindenki számtalan példát tud hozni, s addig, amíg ez így mehet, amíg minden többszörösébe kerül, mint a reális ára, addig nagyon nehéz fejleszteni, fejlődni. Legjobb példa az egészségügy, hiszen az orvostársadalom, a gyógyszerészek (és a gyógyszergyártók) egész jól megélnek abból, hogy az egészségügy döglődik, hogy a gyógyítás minősége nagyon rossz. Persze a magánrendelések világa, az elit- és magánkórházak területe már más világ, s akkor még nem is szóltunk a nagy vízfejről, az OEP-ről...
Szintén számtalan példát lehetne hozni az élet minden területéről, s valóban meg kellene szüntetni a multik adókedvezményét, védeni jobban a magyar vállalkozásokat, de addig, amíg a CBA nem olcsóbb a Sparnál, addig miről is beszélünk...
A magyar termék legyen jobb, olcsóbb, s akkor valóban nem a multinál vásárolunk, bár én a Milka csokival szemben elfogult vagyok, a Tibi sajnos nincs olyan finom.
Szóval, kedves Pankow, valóban csak együtt, csak apró lépésekkel lehet előrébb jutni, de véleményem szerint ebbe a hőbörgés nem fér bele. A hallgatag civil szférában számtalan értelmes embert találni. Egyszer majd ők is nekiindulnak, hogy „tökön rúgják” a szájhősöket, a tolvajokat, a hazugokat. Jó példa erre BKV. Mindenütt meg kellene kicsit kaparni a felszínt, s kicsit pontosabban meg kellene határozni azt a jogi fogalmat, hogy jó erkölcsbe ütköző, vagy hűtlen kezelés, vagy ...
Jó étvágyat az ebédhez!
Üdvözlettel:
Joseph

Kedves Billy!

Nagyon örülök, mert azt gondolom, lehet szót érteni. S most erre tényleg nagy szükség lenne.
Üdvözlettel:
Joseph
(Kár, hogy másnak nincs véleménye!!!)

Kedves Billy
Érdekesek ezek az összeesküvés-elméletek. Provokáció? Miért? Minek? Én azt hittem, beszélgetünk itt, s mindenki elmondja (leírja), amit gondol.
Kertész Imre középszer? Nem hinném, de mondjuk azt, ízlések és pofonok... (s egyéb kitételt most hagyjunk). Márait és Wass Albertet viszont nem lehet egy lapon említeni, klassziskülönbségek vannak közöttük, de kérdezz meg erről egy hozzáértő irodalomtudóst.
Milyen a józan ész szigora? Gondolkodó és következetes. Aki bűncselekményt követ el, álljon bíróság elé, s ha megáll a vád, kerüljön hosszú időre börtönbe az elkövető (s most ne menjünk bele a magyar ügyészségek, bíróságok és ügyvédi munkálkodások minőségébe...).
Valóban harcolni kell, a harcosok ideje jött el, de azért vezérlő elveket nem ártana tudni, ismerni. Én a törvényességre szavazok. És a civil szféra megerősödésére, a kontrollkészség és képesség megerősödésére. Törvényileg támogatva.
Milyen Magyarország rosszabbik fele? Nincs ilyen. Épp azt írtam, hogy én egy Magyarországot ismerek, egy nemzetet, s jó lenne, ha ez egységes ország, egységes nemzet lenne. Én erre nem látok reményt, mert mindenki azt hiszi, azt akarja, hogy csak az ő megoldása, az ő harcmodora, az ő akarata érvényesüljön, s a nagy hadakozásban elvész a cél.
Egy ateista ne hitvitába bonyolódjon a teológussal, hanem abban értsenek egyet, hogyan lehet szebbé, jobbá tenni a várost, abban értsenek egyet, hogy nem pártpolitikai alapon kell kinevezni szakembereket (a valóban hozzáértőket), abban értsenek egyet, hogy a célnak közösnek kell lenni, hogy a közös megoldásokat kell keresni...
Nagyon nagy baj, hogy ma Magyarországon a többség pártpolitikai besorolások alapján ítélkezik, skatulyákat gyártunk, s azt akarjuk, mindenki férjen bele valamelyikbe. Engem melyikbe szuszakolnál bele: a kommunistába? A liberálisba? A provokátorba? Az örökké kétkedőbe? Bárhová is tennél, tévednél.
Az engem egyébként nem érdekel, hogy bárki „beinduljon” az írásaimat olvasva. Ez már rég nem érdekel, talán húszévesen még izgalommal töltött el. Csak szeretem az eszmecserét. Ha van eszme. S ha van csere.
Én egyébként nem szeretem a harcot, bármennyire is dicsőség lehet utána az osztályrész. Nem szeretem, sőt, elítélem az erőszakot, pró és kontra, bárki kövesse el, de nem gondolom, hogy Budaházy György politikai fogoly lenne, s hogy a Magyarok Nyilai szervezet (vagy micsoda) út a jövőbe. De beszélhetünk erről is.
Üdvözlettel:
Joseph

Az embert hajlamos azt látni, amit látni akar, azt hallani, amit hallani akar. Már csak ilyenek vagyunk. Márai írta: Aki képtelen a gondolkodásra, az ítél. Persze Márai nem Wass Albert, ez is igaz.
Amikor Vona Gábor, a Jobbik elnöke – nemzeti alapon (?) – lehúzza Kertész Imrét, a Sorstalanságot, amikor egyik baloldali beállítottságú ismerősöm azt mondja, hogy Eszterházy Péter szörnyű rosszul ír, amikor ismét azt látom, hogy a politika (vagy legalábbis némely politikus) akarja megmondani, hogy mi a művészet, a „jó művészet”, akkor baj van. Szent István király szigora? A józan ész szigora kellene inkább, barátom. Bár lehet, hogy tévedek.
El lehet menni? Hogy csak a Budai Lóránt-féle emberek maradjanak, akik csak a jobbik Magyarországot akarják? És mi lesz Magyarország rosszabb felével? Én jó Magyarországot szeretnék, az értelem, a tisztesség, a tolerancia és a következetesség jegyében. Nem nemzeti oldalt, hanem nemzetet, együtt.
Nyilván legyen szigor bármiféle szélsőség, agresszió, bűnözés esetén. Zéró tolerancia.
De nehezen hiszek én már ilyesmiben. Csak a könyvekben létezik csoda.
De lehet, ebben sincs igazam. Bámulom a hiteteket – de minden tiszteletem a bölcseké.
Joseph

Kedves Hozzászólók!
Nem csalódtam. Ugyanis ez egy kísérlet volt, kommunikációs szamizdat. Nem csalódtam, egy-két kivételtől eltekintve egyikőtök sem arról beszélt, arra reagált, amiről én írtam.
Az utóbbi időben – mivel nagy döntést hoztam ebben az ügyben – becsülettel végigjártam a pártok kampányrendezvényeit, s arra a megállapításra jutottam, mint már annyiszor, ha a lócitrom indulna bizonyos színekben, még az is bekerülne a parlamentbe, mivel Magyarországon teljesen érzelmi politizálás folyik, a lényegről, a tényekről alig beszélünk.
Ahogyan figyeltem a lelkes közönséget, miközben választott (vagy épp megválasztandó) vezérük szónokolt, nagyon csillogtak a szemek. Érthető módon, bár én már nagyon öregnek érzem magam a szemcsillogáshoz. Nagyon komoly tények, összefüggések és valós gazdasági relációk ezeken a gyűléseken nem nagyon hangzott el, a közönség nem is nagyon igényelte, bőven elég volt a jó hangulathoz egy-egy poén a másik párt jelöltjének kárára, vagy egy kis kommunistázás, LendvaiIldikózás, Bokrosbajuszozás, Gyurcsányozás-Bajnaizás, fasisztázás, cigányozás, tehát a fíling a szokásos volt...
Azonban meglepődve tapasztaltam, hogy mindenféle pártzászló alatt elhangzottak értelmes mondatok is, csak a hangsúlyok tolódtak kissé hol erre, hol arra, minden párt tudja már, a baj nagy. És ezt tudja a jelenlegi helyzetért felelős társtettes, a Fidesz is, tudja a törvénytelen alakulatot működtető, de törvényességért kiáltó Jobbik is, és persze tudja a – nagyrészt önhibájából – a kakiban feszengő MSZP is. A nullára redukálódott SZDSZ-ről és a kicsinyke esélyű MDF-ről most ne beszéljünk. A baj nem az, hogy most tényleg baj van, mert valamennyire kezdünk kimászni a válságból, hanem a legnagyobb baj az, hogy nem lehet folytatni tovább a politikai elitnek azt, amit már húsz esztendeje művel. Nincs tovább.
Emlegethetjük a BKV-t mint jó példát arra, hogy a közpénz nem drága, de lehetne beszélni a volt olajszőkítésekről, a titkosításokról, a Nemzeti Színházról, az Ezüsthajó Kft.-ről, stb., stb....
Nyilván már nincs tovább.
A Fidesz, mint baloldali párt (Semjén nagyon vallásos Zsolt szerint) annyira komoly, mint az MSZP mint kapitalizmust képviselő párt, vagy netán a Jobbik, mint a nemzeti érdekek egyetlen letéteményese. Ez a kampány kurva sokba kerül megint, teljesen feleslegesen, mert nyilván lesz változás, bár én azért megvárnám az egyértelmű jóslatok ellenére az április végét, hogy milyen színűek is lesznek majd a parlament széksorai.
Szóval, én becsülettel végighallgattam minden önjelölt nemzetmentőt, de bármennyire is meresztgettem a szemem, sehol nem láttam egy Deákot. Emlékeztek, XIX. század. Kiegyezés.
Ha nem épeszű emberek akarják végre épeszűen irányítani Magyarország sorsát – elhajtva a hatalom közeléből a hülyéket, meg a gazembereket, akkor teljesen mindegy, ki nyeri a választásokat. Ha nem lesz egy Deákunk, aki képes lesz összefogni a nemzetet, aki képes lesz megértetni mindenkivel, hogy csak együtt vagyunk képesek valamire is jutni, akkor baj van. S ezt a bajt és következményeit már húsz év óta mindannyian ismerjük, sőt, egyre jobban megismerjük.
Ha valakinek eszébe jutna a vitaindítóban szereplő kérdésre – hogy most mit is kellene tennünk? – esetlegesen értelmes gondolat, akkor ossza meg velem, ossza meg velünk, mert én, bevallom, tanácstalan vagyok.
Jóéccakát!
Joseph