Balog Tiborné

Amikor valaki először látja Marikát sokkal inkább le tudna képzelni a kezében egy horgolótűt, vagy egy kézimunkát , mintsem egy modern, ezer funkcióval ellátott digitális fényképezőgépet egy tetemes súlyú - már-már kályhacső méretű - teleobjektívvel. Pedig ő nyugdíjas éveire a digitális fotózást választotta hobbinak. Azt ugyan nem tudom, hogy az első két eszközzel milyen kapcsolatban áll, az viszont biztos, hogy a fényképezőgépet igencsak jól kezeli, ennek bizonyítéka az általa készített számtalan, jobbnál-jobb fotó. Képeivel találkozhattak már az érdeklődők a Lehel Vezér Gimnázium galériájában, a Digitálisan Fotózók Klubjának kiállításain, vagy a legutóbbi Neszűrt bemutató fotótárlaton. A hozzá közelebb állók tudják, hogy kedvence az állatok fotózása, ezen belül is megkülönböztetett helyen vannak a madarak. Szinte mindig kézügyben van a kamerája, hát ha „odatéved” egy újabb fotós csemege. És rendre „odatévednek”a masinája elé, mi meg csak csodálkozunk, hol van az a rengeteg madár körülöttünk akik számára kimeríthetetlen témát adnak. Pedig lehet, hogy csak nyitott szemmel kellene járnunk, és máris láthatnánk a körülöttünk cikázó, csivitelő apróságokat. A most bemutatásra kerülő - egyébként bemutatásra érdemes madárfotóinak töredéke - tizenkét kép kivétel nélkül olyan helyen készült, ami mindannyiunk számára elérhető közelségben van, csak ki kell nyitnunk az ablakunkat, vagy fel kell nézni a szomszéd fára. Némelyik kép egy-egy ellesett pillanat, míg a másik kitartó „hajtóvadászat” eredménye - búbos bankáról régóta szeretett volna fotót készíteni, és amikor adódott a lehetőség Marika nem volt rest „üldözőbe venni” szó szerint árkon bokron keresztül, és a kép természetesen elkészült. De vannak olyan fotók is amikor az az érzése támad az embernek, hogy a madarak kifejezetten az ő kérésére álltak modellt egy madár-portré erejéig. Az eredmény pedig önmagáért beszél.

Szalai György
(Mű)teremőr