A Szem TV-n elaludni nem lehet…

Ritkán fordul elő az emberrel, hogy bár nem azt kapja, amire számít, mégsem elégedetlen: ez történt meg velem az Érpart Fesztivál második napján. Performanszra siettem szombat este a Kocsán-féle ház hangulatos udvarára, elvégre színházi (vagy legalábbis a színházhoz, kultúrához közel álló) emberek nevéhez kötötték a rendezvényt.

Definíció szerint a performansz több művészeti ágat egyesít, itt azonban csak egyetlen művészeti ág, a film képviseltette magát. (Igaz, a vendégek számára felkínált, bográcsban főtt paprikás krumpli elkészítése és az idei nyáron a jász főváros lakóinak jelentős hányadát végigkóstoló szúnyogok agyoncsapkodása / elhessegetése is felér egy művészi teljesítménnyel.)

A türelmetlen olvasó felteszi a kérdést: ki vele, mit kapott a gyanútlan látogató a „Hősök” című, Kormos László, Krupa Sándor, Várszegi Tibor nevével meghirdetett előadás helyett. A válasz így szól: a „Szem TV” tíz-tizenegy évvel ezelőtti évadjának legjobb jeleneteiből készült válogatást. Azoknak, akik nem ismernék a Szem TV-t: annak idején havonta egyszer jelentkezett a pár fős alkotógárda új műsorral (a felsoroltakon kívül Horváth József és Telek Zsolt aktív részvételével) a Jász TV-ben (amit a 90-es években emlékeim szerint mindenki csak kábeltévének nevezett, hiába kapta korábban a TV Centrál nevet is…) A későbbiekben a Satelit TV számára készítettek műsorokat, ezekből látható egy színvonalas válogatás a Youtube-on.

Kissé emelkedetten az abszurd humor jászberényi nagyköveteinek nevezhetnénk a szereplőket, akik jókor, jó időben gyújtották be (itt talán egy megbocsátható fábryzmussal kell, hogy éljek) humorbombáikat. A magyar kabaré avatottabb ismerői lehet, hogy vitatják, mégis azt gondolom: az 1990-es évek az abszurd humoré volt (emlékszik még valaki rajtam kívül Galláék telt házas Lila liba-turnéállomására 1996-ból?), szemben például a Markos-Nádas duó által uralt 1980-as évekkel vagy napjaink dumaszínházas közegével.

Hogy az előző bekezdésben megkezdett pátoszt folytassam, elmondom: a Szem TV többek fiatalságnak fontos része volt. Emlékszem, gimnáziumi osztálytársaim közül kettővel-hárommal milyen lelkesen tárgyaltuk ki a kedd esti poénokat. Most ezeknek a poénoknak az esszenciáját élvezhettem ismét: újra szembejött velem a vetítővásznon John Olcsó, a „ló bádzsit produksönt” előállító filmrendező, Arnold Box, a mozi előtti rokokó szoborcsoportot felváltó dobozkiállítás megállítója, Mulder Kálmán és Scully Margit titkosügynökök, a – hihetetlen, de már láttam ilyet! – esküvői fotósokat, házasulandó ifjú párt is megihlető jászberényi gumifát meggyalázó földönkívüli üldözői, a (szintén alacsony költségvetésű) jászberényi nyilvános vécé üzemeltetői, a hangimitátor-bajnokság résztvevői, a klónozott Petőfi Sándor, Toldi Miklós, na meg (talán az abszolút kedvenceim) az először szélsebesen közlekedő, majd azután az új típusú KRESZ-t bemutató gyalogosok – a szimultán szkanderbajnokságon próbálkozókról nem is beszélve…

Akik ismerik a régi adásokat, tudják: Várszegi Tibor deréktájt felcsúszó pizsamája, magára húzott meleg takarója tíz éve sem volt elég ahhoz, hogy elaludjunk a Szem TV-n. Hajnali egy óra előtt négy perccel gépelve az utolsó sorokat, jelzem, ez most sincs másképp: az „Újságolvasás az erdőben” című filmvígjáték főhősének a szelleme most sem hagy nyugodni.