Decemberi visszatekintő IV.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a mostani képsorozat főszereplőjének az előadásait övezte a legnagyobb várakozás. Elővételben szinte percek alatt elfogyott minden jegy.
Nincs, de legalább is én nem találok jelzőket arra, amivel Halász Juditot illendően illethetném. Ennek legigazabb bizonyítéka, hogy a Lehel Film Színház-beli koncertjére három nemzedék érkezett izgatottan a várva-várt előadására.

A fiatal nagyszülők – mint például én is, igaz még unoka helyett a fényképezőgépemmel -, a szülők, akik számára „kikerülhetetlenek” voltak Halász Jutka dalai, és a gyermekeik, akinek „feltétlenül” találkozni kell vele.

Sokat lehetne elmélkedni, mi is a titka az ő generációkon átívelő sikerének… végső soron mindig oda jutnánk, hogy a gyerekek iránt mutatott mindent felülíró őszinte szeretet és érdeklődés a kulcs mind ehhez. Hogy a varázspálcát a zenében és a szebbnél szebb versekben találta meg, az leginkább mindannyiunk szerencséje.

Már a rabul ejtett korábbi generációkkal a háta mögött kényelmesen hátra dőlhetett volna, mégsem tette. Nem elégedett meg a gyerekek körében aratott sikereivel… „Célba vette” a szülőket is. Apró kis lelkiismeret tükröket tartott eléjük, feltéve olyan kérdéseket, amelyek megkerülhetetlenek a gyermekeink, unokáink boldogsága szempontjából… Nem volt mindig könnyű ez a szembesítés. Soha sem könnyű, amikor az ember szembesül a mások iránti felelősségével, az pedig kiváltképp nem, amikor valaki egy „tükör” segítségével tudtára adja, hogy csemetéjében az általa adott mintákat látja majd vissza.

De ő ettől sem riadt vissza.

Megbújhatott volna évtizedes slágerei árnyékában. Ehelyett új, friss dalokat hozott és kihasználva lehetőségeit, mindannyiunkat „nevelt” kérdéseivel, dalaival és ami mai világunkban egyáltalán nem elhanyagolható nem feledkezett el arra emlékeztetni bennünket, hogy vannak, akiknek a karácsony nem a felhőtlen boldogság ünnepe…

Vendégeik lehettünk Halász Jutkának egy csodás óra erejéig. Csak remélni tudom, hogy egy-egy fél mondata sokáig ott motoszkál a felnőttek fejében.
Mert tanítani, nevelni így is lehet… Hogy helytálló-e amit fentebb írtam a galéria képei láttán ki-ki döntse el maga.