Van képem hozzá… Csongor és Tünde nem középiskolás fokon.

Pedig a MaloM színházban kedden este egy olyan társulat vendégjátékát láthattuk, amelynek a tagjai jórészt középiskolás diákok. A celldömölki Soltis Lajos Színház volt a vendégünk. A nézőteret pedig szintén többnyire diákok töltötték meg. Így hát adott volt a kérdés, létre jön-e a „nagy találkozás”.

Hát persze, hogy létrejött, mégpedig pillanatok alatt, pedig még szinte el sem kezdődött az előadás. A darab Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című műve volt, amit mellesleg már láthattunk, beregszászi adaptációban.
Én magam nagyon kíváncsian vártam, milyen formába önti ezt a klasszikust, egy pici város színtársulata. Meg kell mondjam, hogy komoly meglepetésben volt részem, mert egy teljesen sajátos, misztikus, de nem a klasszikus meséket idéző előadás részese lehettem. A zene, a kellékek, sokkal inkább az ősi puszták hangulatát keltették bennem, mint sem a tündérmesék negédes érzését. Ez igaz volt a zenére, kellékekre, öltözékre egyaránt, persze megtartva a történet eredeti elemeit.
Minden a helyén volt a főszereplőktől a legkisebb résztvevőig. Mindenki pontosan tudatában volt annak, hogy az, amit éppen csinál, miként járul hozzá az előadás egészéhez, legyen valaki egyetlen szót ki nem ejtő „epizód szereplő”, vagy kulcsfigura. Elképzelhetetlen lett volna az előadás, a „fa” nélkül, melynek „ágai” pontosan úgy hajlongtak, ahogy éppen kellett… de említeni lehetne a Balgát is, aki legalább három szereplő korát élte már meg, és mégsem lehetett azt érezni, hogy „kilóg” a sorból. Nyílván való, hogy mindehhez Somogyi István rendezése is alapvetően hozzájárult, mert remekül gyúrta egybe a történetet, színészeit és a kellékeit, aminek eredménye egy újszerű igazán friss darab lett. Mindannyiunk örömére. Szóval visszatérve a címhez, egy „középiskolás” társulat közel sem középiskolás előadásának lehettünk részesei.
Jó kis este volt… A közönség természetesen kitartó vastapssal köszönte meg a látottakat. És nem csupán udvariasságból…
A képekre kattintva, a galériában megnézhető, hogy mi is indított ezeknek a gondolatoknak a leírására.