Civil kurázsi

Ma délután kaptuk ezt a fotót egyik törzsolvasónktól (feltéve, hogy arcoskodva lehet ilyet mondani, pár hetes múlttal a hátunk mögött.)
Nagy örömmel tesszük közzé a képet, mert ebből is jól látszik, hogy a jász emberek igazán életre valóak. Mert ugye nézzük csak: a képen látható, gondozott előkertben diszkréten meghúzódó fajansz három módon kerülhetett oda. Egy: előre megfontolt, aljas szándékkal kidobták.

Valakinél fölöslegessé vált, valószínűleg újat szerzett be a család, csili-vili fehéret, olyan delfines kék színekben játszó tetővel. Ez meg már útban volt, hát ki vele! A mai ködös reggelen lassan araszolva hajtott végig apuka a városon, és egy megfelelő pillanatban sutty, - hát nem kicsúszott a csomagtartóból az a fránya wc csésze?..

Az emberekbe vetett bizalmam morzsolódna porrá, ha nem vetném fel a következő lehetőséget: elvesztették. Apuka ez esetben nagy sebesen rohan haza az alkalmi vétellel. Nem a legújabb modell és kissé már használt, de siet, mert otthon már várják. Egy nagyobbacska család sóhajt fel a kapu csapódása hallatán, gyöngyöző homlokukat letörölve konstatálják a jó hírt, végre hazaért a családfő. Ám ebben a pillanatban felüti fejét a döbbenet: a hőn várt szaniter áru eltűnt. Sehol sincs. Soha ne éljünk át hasonlót.
Ezért, ha valaki tud valakiről, akinek hiányzik, mi most szólunk: megtaláltuk.

Na jó, ezek persze csak víziók. Az igazság nyilván azon az ösvényen jár, melyre már utaltam az írás elején: a furfangos jászok példát mutatva megoldották a már jó másfél évtizede gyűrűző és eddig az önkormányzati testületek számára megoldhatatlan problémát. Nyilvános illemhelyet létesítettek. Nagy szó ez, mert nem mindennap szökken szarba - helyesebben szárba - afféle népi kezdeményezésként egy ilyen látványos és hasznos project. Civil kurázsi.

Nyilvános wc csésze

Jó, persze még dolgozni kell rajta, mert a diszkréten, az úttestnek háttal elhelyezett (mégse vagyunk a Balkánon) toalett az öblítés terén még láthatóan némi kívánnivalót hagy maga után. Az is biztos, hogy a higiéniai megoldások némelyike (kézmosás megoldatlansága, törölköző hiánya) valószínűleg kivívná az ÁNTSZ haragját. Ugyanakkor ne legyünk telhetetlenek. Nem várhatjuk, hogy szorgos kezek egyből a fenekünk alá csúsztatnak mindig, mindent, nekünk meg semmi dolgunk, csak bele kell ülnünk a jóba.

Szégyenlem is magam.

Bár van, akinek nálam is jobban kellene...