Egy nagy múltú intézmény elkeserítő helyzete

Jászberény városában már az 1917-es évek folyik a tanítóképzés különböző intézményi formák, változásával. Az oktatói gárda tagja napjainkban is igen magas végzettségű és magas százalékú tudományos fokozattal rendelkeznek, továbbá egyéb szakmai és tudomány tevékenységük is emeli a színvonalat az ódon épület falai között. A Jászság fővárosa megfelelő helyszín, sok olyan adottsággal (kulturális élet, intézményi hátterek, gyakorlati helyszínek, kutatási témák, civil szerveződések stb.), jelentős lakossággal, infrastruktúrával, egy felsőoktatási intézmény létének.

Most mégis mindez, önmagához méltatlan helyzetbe került, ugyanis 2011. októbere óta az intézmény, mint önálló Kar megszűnt létezni a Szent István Egyetem égisze alatt, hiszen a szenátus (szavazati többséggel) beolvasztani kívánta a szarvasi székhelyű Pedagógiai karba, így lett az intézmény neve: SZIE Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Kar Jászberényi Campus. Az új felsőoktatási törvény és az abból kiszivárgó momentumok azok, amik ezt a lépést eredményezték?

Sajnálom, hogy Jászberény városi vezetése nem lépett ez ügyben, továbbá, hogy ezen intézményhez vagy a településhez kötődő ,,befolyásos" emberek, szervezetek nem léptek valamit. Persze kérdés itt az intézmény vezetői felelőssége is. A kar állami finanszírozású, ez igaz, de ugyanakkor a Jászság elvesztette az egyetlen felsőoktatási, szellemi központját, ha nem is teljes mértékben, de jelentősen, hiszen kételkedem afelől, hogy ezek után a képzőintézmény sorsa javulni fog. Nincs jogom és nem is célom bírálni a szenátus döntését, de személyes érintettségem és emocionális okok miatt nem érzem megfontoltnak azt, hogy két gazdaságilag, költségvetésileg veszteséges Karból jogilag egy Kart generáltak, valamint a kialakult helyzetben azzal sem értek egyet, hogy a két város közül Szarvas került ki ,,győztesként".

Nem vagyok matematikus vagy közgazdász de nem is kell annak lennem, ha rá akarok jönni, hogy két veszteséges Karból, hogyan lesz egy nyereséges. (Vajon így elősegítettük a ,,nagyobb bajban” lévő Kart félve az új felsőoktatási törvény miatt?) Természetesen eszembe sem jut, hogy a kialakult helyzet a Szarvasi oktatóknak, hallgatóknak vagy munkatársaknak kedvezne, hiszen az összevonás - bár még mindig előnyösebb számukra - az valamilyen szinten korlátozást jelent.
.
Sajnálom, hogy a felsőoktatás jelenlegi helyzetében egy ilyen negatív példa falai között kell végeznem az egyetemi éveimet, valamint, hogy a bizonytalanság lengi körül a mindennapjainkat. Csalódtam és fáj, hogy ezt kell megélnem és némán fejet hajtanom. Ugyanakkor bízom abban, hogy a két - most már egy intézmény - képes lesz kimászni az elég mély gödörből és működni ezen keretek között már kevésbé méltón és büszkén, de hatékonyan.

Kié a felelősség? Mindenkié!