Van képem hozzá… ”Ahova én ezt a botot leszúrom, ott van a világ közepe.”

A Bot „születik”. Méghozzá szigorú szabályok mentén eltelt egy évnyi várakozás után későbbi gazdája keze által, esetleg előfordul olyan is, hogy a Bot már vár a gazdájára valahol.

A Bot irányt mutat a vándorlások során.
A Bot hűséges, soha sem hagyja el gazdáját.
A Bot az, akire mindig lehet számítani.
A Bot a legjobb társ a táncban.
A Bot a legkeményebb fegyver a küzdelemben.
A Bot, amire pihenésre vágyó gazdája támaszkodhat

Ilyen képek sorozata alkotja Várszegi Tibor „A Bot” című előadását. A sok előttünk elvonuló apró töredék végül egyetlen élő filmmé áll össze a kapcsolatról a pásztor és botja között. A képre kattintva, aki kíváncsi szemezgethet ezekből a „filmkockákból”.

…”Ahova én ezt a botot leszúrom, ott van a világ közepe.” Való igaz aki, egyszer is állt már valamelyik csodálatos pusztánk közepén, és körbenézett, úgy érezhette, valóban ott van a világ közepe. Én csak remélem, hogy egyszer megadatik, hogy ezt az előadást eredeti környezetében fényképezhessem…