Még mindig Peking

A Paralimpia már régen nem a mozgássérültek kedélyes vasárnap délutáni találkozója, hanem igazi, az egész világot megmozgató sportesemény- hangzott el többek között azon a beszámolón, amit Dézsi Zoltán tartott a Déryné Művelődési Központban. A Magyar Televízió riportere járt tavaly Pekingben a rendezvényen, azért hívták meg a Világjáró sorozat legutóbbi eseményére.

A riporter élményeiről mesélt. Elmondta, hogy őt is meglepte a kiküldetés, hiszen már két éve nem a sportosztályon dolgozik, hanem a Kékfénynél. Vélhetően azért őt választotta az utazásra Schulek Csaba a Telesport főszerkesztője, mert 2004-ben Athénban is ő volt kint, így jól ismeri a parasportolókat, és magukat a sportágakat is.
Képeket mutatott a kínai fővárosról, és a sportkomplexumról, amelyik az egyik legmodernebb a világon. Elmondta, hogy a helyiek imádták a világ minden tájáról összesereglett versenyzőket, és újságírókat. A legnagyobb megpróbáltatásnak azt nevezte, amikor grillezett kutyaszeletekkel kínálták meg (nem ette meg).
Arról is beszélt, hogy a magyar parasportlóknak egyre kisebb esélyük lesz az éremszerzésre, hiszen például Kínában már ugyanúgy kezelik őket, mint az ép sportolókat. Naponta kétszer edzhetnek, és 6-700 ezer forint a nettó fizetésük, míg a mieink rossz körülmények között készülnek, és maximum pár tízezer forintot kapnak egy hónapban. Éppen ezért hihetelen Sors Tamás remeklése. A pécsi úszó egy 25 méteres medencében edz, amelyet a kisgyermekek úszásoktatására építettek, így mindenhol „leér a lába”. Ettől függetlenül Sors Londonban 2012-ben három aranyat szeretne. Nem lesz könnyű dolga.