Vélemény

Kedden délután négy óra körül a Szent Imre úti temető irányába tartottam, hogy több ezer jászberényi és jászságihoz hasonlóan meggyújtsak egy mécsest és visszaemlékezzek a szeretetteimre. November elseje és másodika számomra és még nagyon sokak számára a kegyeletadás napja. Ilyenkor átgondoljuk, kiket veszítettünk el, milyen emlékek és kellemes élmények kötnek hozzájuk, s persze ilyenkor talán még inkább hálásak vagyunk azoknak, akik mellettünk vannak. Sajnos azonban úgy tűnik, nem mindenki számára jelenti ugyanazt ez a hosszú hétvége. >

Úgy látszik, nem csitul a jászberényi NB III-as felnőtt labdarúgás körül kialakult polémia. Az elmúlt napokban, mindkét fél számára lehetőséget adtunk a kialakult helyzet magyarázására, mint ahogy természetesen olvasói hozzászólásoknak, véleményeknek is szívesen helyt adunk, még akkor is, ha - mint ez esetben - a reakcióra késztető cikk nem a mi honlapunkon jelent meg. Annak ellenére, hogy ilyenkor talán az eredeti oldalon lefolytatott diskurzus lenne az indokolt - az, hogy a válasz közreadására minket kértek meg, talán csak azt bizonyítja, hogy a téma nem hírportál függő, hanem az egész város sportközvéleményét foglalkoztatja. >

Mármint nekünk, a Jászberény Online-nak. Persze csak a maga plátói voltában, amúgy a bal oldali 6-7-es sorokból. Elhatároztuk ugyanis Szőrös Zoltán kollégámmal - ha már Malom rajongókként úgyis mindketten a színház székeit koptatjuk - mindkettőnk megírja benyomásait is az aktuális előadásról. Egyrészt így hosszabb lesz a cikk :), másrészt hátha nem ugyanúgy látjuk, annál is inkább mert Zoli egy sorral előbb és egy székkel balra ült tőlem - így a nézőpont eleve más volt... És akkor még nem beszéltünk a tőlünk jócskán arrébb ülő Rédei Panniról, aki - bár egy másik híroldalon - de szintén más szemszögből látja majd a dolgokat. Ugyanarról három nézőpontból olvasni pedig... na most nem tudom... ez vagy jó, vagy mégsem ? ... De ezt már Önök döntik el. Mi mindenesetre beültünk a beregszászi Illyés Gyula Színház Karnyóné című előadására, melyet Vidnyánszki Attila rendezett. >

Menni, utazni kell, hisz csak akkor ismerjük meg a világot, s a világ is csak akkor ismer meg bennünket. Legyen szó sportról, művészetekről, énekkarokról, modern- és néptáncról. Menni kell, tovább… >

Azt mondja Király Júlia (nem baj ha nem írom, hogy áldassék a neve?), hogy nem szabd megmenteni a devizahiteleseket. Így! Bele a pofánkba. Nem finomkodik, nem hímel-hámol, eszébe sincs kicsit is udvariaskodni, vagy körülírni a gondolatait. Nem biza. Ő pacekba vágja, hogy a devizahiteleseket nem szabad megmenteni. Azt ugyan nem teszi hozzá, hogy hagyni kell őket megdögleni, de én simán oda tudom képzelni az effajta folytatást. Ugye nem baj? Gondoltam, utánanézek már, hogy ki is ez a szociálisan érzékeny menyecske. >